Kombifák, sok gyümölcs kis helyen is elfér

A gyümölcsrajongó, de kis alapterületű kerttel rendelkező gazdák számára a leg­ideálisabb szaporítási módszer a szemzés. Ezen oltásmóddal gyorsabban tudnak létrehozni például új törpe vagy féltörpe gyümölcsfákat, melyek előnye többek között, hogy rövidebb idő alatt fordulnak termőre, és kevesebb helyet foglalnak a kertben. Ráadásul nemcsak praktikus, de szemet gyönyörködtető, mellkasát büszkeséggel dagasztó látvány is lehet a gazda számára, ha például kajszibarackfája egyik ágán besztercei szilva terem.

E nem mindennapi gyümölcsfák látványa mögött a kezdő kertész több évtizedes tapasztalatot igénylő technikai fortélyokat sejthet, ám a szemzés korántsem tartozik a legbonyolultabb kerti praktikák közé. Sőt, Sipos József, hódmezővásárhelyi növényorvos, a 2019-es Év Agrárembere verseny két kategóriájának győztese szerint a szemzés esetében valóban „gyakorlat teszi a mestert”, így a kezdőknek is felettébb érdemes belevágni. Nagy előnye, hogy sikertelenség esetén megismételhető.

Hajtó- és alvószemzés

A szemzés során egy meghatározott kis szövetcsoportot, 1-3 rügyes hajtást ültetünk át az alanynak nevezett másik növény kérgén ejtett, speciá­lis alakú vágásba. Ezzel az oltásmóddal ejtjük a legkisebb sebet, mégis itt a legteljesebb az érintkezés. A szemzés ideje akkor van, amikor az alany héja könnyen elválik a fás résztől, a hajtáson pedig már érett szemek vannak. Ez hazánkban az április közepétől szeptember közepéig, végéig tartó időszak. A készítés idejétől és a kihajtás módjától függően kétféle szemzési módot különböztethetünk meg: a hajtó- és az alvószemzést.

– A hajtószemzés ideje a tavasz, az április második felétől május elejéig tartó, rövid időszak. Fontos, hogy mindig egészséges, fejlett, jó kondícióban lévő alanyokat alkalmazzunk. A szemzés helye felett hagyjunk szívóhajtásokat, melyeket csak a szemzés teljes megeredése után távolítsunk el. Az alvószemzést július közepétől szeptember végéig végezhetjük az alany nedvkeringésétől függően. A mostani, száraz periódusban nehezebb az elvégzése. Ha jó az alany nedvkeringése, a szemmel néhány hét alatt összeforrnak, de a rügy csak a következő év tavaszán indul fejlődésnek – részletezte az egyetemi docens.

Előkészületek

Sipos Gazda hangsúlyozta, hogy csak származásilag és rendszertanilag egymáshoz közel álló gyümölcsfajok szövetei forrnak össze. A szemzés esetében éppen ezért kiemelt fontosságú a növények fajtaismerete.

Rendkívül érdekes kombinációkat lehet létrehozni. Ha olyan fajtákat válogatunk össze, melyek egymás után érnek, akár 3 hónapon át folyamatosan új, friss gyümölcsöket takaríthatunk be ugyanarról a fáról, ám nagy hátránya, hogy nehezebbé válik a kertész számára a növényvédelem, a permetezés e kombifák esetében, mint ha olyan fajtákat hoz össze, melyek egyszerre teremnek.

– Törekedjünk arra, hogy azonos családba tartozó fajtákkal dolgozzunk, valamint hogy a fajták virágzási ideje és ellenálló-képessége szinkronban legyen egymással – ajánlotta Sipos gazda.

Az alany megfelelő előkészítésével a siker felét szinte már garantálhatjuk.

– Az alany alsó részét tavasztól folyamatosan tisztítsuk, az előtörő hajtásokat dörzsöljük le, ugyanis a szemet a gyökérnyakba célszerű berakni. Az idősebb fáknál persze már a koronahajtásokat is beszemezhetjük. A szemzés előtt három héttel a szemzés helyén 15–20 centiméter hosszan tőből szedjük le az összes tüskét, vesszőt, hajtást. Továbbá a szemzés előtt 10–12 nappal bőségesen öntözzük meg az alanyokat, hogy elegendő vizet tudjanak felvenni, így héjkérgük nem ragad le a szemzésig, és az életfolyamatok intenzitása növekszik – magyarázta.

A siker másik felét a megfelelő szemzőhajtás kiválasztása garantálja. Általában a 6–10 milliméter vastagságú, fejlett rügyű hajtások alkalmasak, melyek levelei a fajtára jellemző nagyságúak, a szemek jól fejlettek, félfás állapotúak. Az ilyen hajtás rugalmas, meghajlítva nem pattan el, és már nem zöld a belseje.

– A leveleket körülbelül 10 milliméteres levélnyél meghagyásával távolítsuk el. Általában a hajtás középső harmadában lévő szemek a legjobbak. Lényeges a szemzőhajtások kiszáradástól való védelme, ezért érdemes szemzésig hűvös, nyirkos helyen tartani azokat – ajánlotta a növényorvos.

Metszések és pajzsok

A szemzésnek két fő típusa létezik: a T- és a chip-szemzés. Mindkét módszer esetében fontos, hogy tiszta, éles szikét vagy szemzőkést használjunk, nehogy megfertőzzük vagy roncsoljuk a növényt és a szövetet.

– Egy tiszta rongydarabbal töröljük le a felületet, majd a T-szemzés esetében készítsünk az alanyon egy T alakú bemetszést, melynek függőleges vágása körülbelül két centiméteres legyen. Fontos, hogy a bemetszést határozott mozdulatokkal végezzük, és ne hatoljon mélyre, csak a fa héját érintsük. A kés vagy szike tűrőrészével a kérget a vágás mindkét oldalán kissé alányúlva megemeljük, és az így keletkező nyílásba az előre elkészített szempajzsot becsúsztatjuk. Utóbbit úgy kapjuk, hogy a szemzőhajtásról 15–20 milliméteres héjszeletet vágunk le úgy, hogy a szem a „pajzs” közepén legyen. Lehetőleg minél kevesebb fás rész kerüljön a héjhoz, mert így biztosabban ered. A szempajzsot a héj alá úgy toljuk be, hogy a szem a hosszanti metszés közepén helyezkedjen el. A szempajzs héj alól kimaradó részét lemetsszük, a kész szemzést rugalmas kötözőfóliával kötözzük be, ügyelve arra, hogy a szem szabadon maradjon – magyarázta Sipos gazda.

A chip-szemzés esetén az alany tövéhez közel, a farészbe is bevágva egy pajzs alakú lapot vágunk ki. A szabaddá vált felületre illesztjük rá a megfelelő hosszúságú szempajzsot, majd kötözővel rögzítjük. A kötözés célja az, hogy a sebfelület kiszáradását megakadályozzuk. Arról, hogy sikerült-e a szemzés, három hét múlva győződhetünk meg, a kötést a szemzéssel ellentétes oldalon felvágva távolítsuk el. Ha a levélnyél csonkja könnyed nyomásra leválik, és a szem már kissé duzzad, a szemzés sikerült.