Kiszámíthatatlan környezet ellenére is lehetünk sikeresek

Hogyan fejlődjünk kiszámíthatatlan környezeti viszonyok között? – erre a kérdésre kaptak választ az érdeklődők Porkoláb Imre ezredestől, a Mathias Corvinus Collegium Vezetőképző Akadémiájának igazgatójától szerdán a József Attila Tanulmányi és Információs Központban. Porkoláb Imre 7 évnyi multinacionális szervezetnél – NATO/Pentagon – töltött globális stratégiai változásmenedzsment-tapasztalattal rendelkezik. Ugyanakkor elárulta, hogy amikor a szervezetnél kezdett dolgozni, 2-3 hónap után a kiégés közelébe került. Akkor elment egy elő­adásra, amely arra ösztönözte, hogy energiamenedzsment-gondolkodásmódot vezessen be az életébe.

Ezt megtette, megváltoztatta önmagát és környezetét is. Folyamatosan fejlesztette magát. Például olyan szokásokat iktatott be lefekvés előtt, amelyek által másnap sikeres tudott lenni.

– Ahhoz, hogy folyamatosan jól tudjunk teljesíteni, sokkal jobban kell adaptálódjunk a kiszámíthatatlan környezethez, vagyis a VUCA-hoz. Ez a szó a katonáktól származik, a Szovjetunió összeomlása utáni időszakot jellemezték vele – jegyezte meg.

Porkoláb Imre szerint a jövőbeni túlélés formulája egyértelmű. Valaki vagy alkalmazkodik az egyre gyorsabb ütemben változó viszonyokhoz, vagy végérvényesen lemarad. A szakember szerint az első lépés az, hogy hagyjuk abba az ásást, és vezessünk be az életünkbe olyan szokásokat, amelyekkel energiát tudunk felszabadítani, és hasznosítani tudjuk azt. Ilyen szokásnak kell lennie a napunk keretezésének, a határok felállításának, a döntés automatizálásának. – Én például minden reggel leírom a három legfontosabb dolgot, amit el kell végeznem, és ha azt reggel nyolcig sikerül teljesítenem, akkor jóleső érzéssel indul a napom – tette hozzá.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a sikerünket nagyban meghatározza az, ha hallgatunk a biológiai óránkra. Vagyis, ha a szerveztünk szerint szükségünk van hét óra alvásra, akkor adjuk meg neki, és ne öt-hat órát aludjunk. A napi feltöltődésre is ügyeljünk, tartsunk munka közben kis szüneteket, sétáljunk egyet napközben.

Jelezte, elkényelmesedett társadalomban élünk, nem vesszük a fáradtságot ahhoz, hogy megtapasztaljuk a viszontagságokat akkor, amikor arra lehetőségünk van.

Így amikor beüt a krach, akkor azt érezzük, hogy kihúzták a talajt a lábunk alól.

– Éppen ezért azt szoktam mondani, hogy szélcsendben varrj vitorlát, mert a válság alatt nincs időnk önmagunk fejlesztésére, akkor a túlélésre koncentrálunk. Tehát a nyugalmi időszakban kell fejlődnünk – mutatott rá az ezredes, aki összesen 30 éven át részben elit katonai alakulatoknál szerzett gyakorlatot a vezetés, a képességfejlesztés, a szervezetátalakítás területén.

Úgy véli, hogy le kell rombolni azt a mítoszt, miszerint óriási dolgok kellenek a szervezet átalakításához. A mindennapi szokások megváltoztatása kell a valódi és tartós sikerhez. Hangsúlyozta, ehhez nemcsak a vezetőnek kell változnia, hanem a körülötte lévőket is motiválnia kell. Leszögezte, a szervezeti szintű változáshoz a legfontosabb a pszichológiai biztonság elérése.