Olcsón, használtat, jó minőségben

Szegeden, a Rózsa utcán korábban több garázsvásár üzemelt, legalább kettőre emlékszem. Legutóbb már csak egyet találtam – az viszont már évek óta várja és fogadja az érdeklődőket –, az utca elején, a tarjáni és a felsővárosi bérházak, pa­nelek közelében.

Ajándékba

– Sokat vagyok itt – jelentette ki a neve elhallgatását kérő idősebb asszony –, délelőtt és délután is órákat. Csakis olyan holmikat árulok, amiket korábban a családtagok hordtak, használtak, de jó minőségűek. Nem nagy a forgalom, benéznek a barátnőim, velük töltjük el az időt, eszünk, iszunk, beszélgetünk – közölte. Hozzátette, előfordul, hogy pénzt sem kér a portékáért, ajándékba adja, ha látja, valakinek nagyon megtetszett, de még erre, ilyen formában sincs pénze.

– Nem tetszik semmi? Nem vásárol valami szépet? – kérdezte távozásomkor.

Szervezetten

Deszken évente kétszer, tavasszal és ősszel szerveznek ga­rázsvásárt, amit „központilag” azzal segítenek, hogy Facebookon meghirdetik, és a jelentkezők nevét, címét feltüntetve szórólapot készítenek a helyszínekről. A közelmúltban tartott azért alakult kicsit furcsán – mondták el az árusok, akikkel beszélgettünk –, mert először kevesen jelentkeztek, lefújták, majd mégis csatlakoztak többen, de így nem készült, ké­szülhetett szórólap, a pontos címeket a Facebookon találhatták meg az érdeklődők.

– Gyerekholmikat árulok, van négy unokám, a tőlük ma­­radtakat kínálom. De már nem akarok ezzel többet foglalkozni – mondta az Alkotmány utcai Szalisznya Dinota, hozzátéve: előfordult, olykor annyi sem jött össze, ami fedezte volna az 1500 forintos hirdetési díjat.

Vettem két nippet

A címeket nehéz volt megtalálni. A központban, a községházánál elhelyezett információs térkép jelentett támaszt az eligazodásban, a Dózsa utcánál az is segített, hogy a helybeliek elmondták: vele szemben zene, lakodalmi hangulat lesz. Mire odaértem, az akcióban évek óta részt vevő Molnár Imréné Ágnes már bezárta vásárát, csengetésre bújt elő.

– Egy fillért sem árultam. Érdeklődők sem voltak, hiába tettem ki a kapuba a vevőcsalogató plüssfigurát, Nyúl Kálmánt. Elegem van, lehet, hogy az egész készletet beteszem a ruhagyűjtőbe. A régi vackok, porcelánok, nippek sem érdekelnek senkit. A mai fiatalok nem vesznek ilyet, az újat és a divatosat keresik – fakadt ki. Ruhát, cipőt, papucsot, porce­lánfigurákat, táskát, rozsdamentes dagasztótálat, monitort kínált. Hiába. Megcáfolandó utolsó mondatát, vettem két nippet, 400 forintért. Alig valamivel több, mint egy gombóc fagylalt ára. Azzal búcsúzott, pedig nála a kincsvadászok is találhatnának értéket, „ez a réz gyertyatartó például szerintem antik”.

Mosógép és morzsoló

Éva és Rudolf a Rákóczi utca végén várták az érdeklődőket. Szintén hiába, nem volt kuncsaftjuk, pedig náluk eleve az a módi, csöngetni kell, úgy engedik be a vevőket a portájukra – mondták el. Amíg beszélgettünk, addig sem jött senki.

Kínálatuk különbözött Ágnesétől: mikró, olajradiátor, mosógép, centrifuga, kukoricamorzsoló, székek, fotelek, ráadásként paradicsom, körte és szörpök.

– Az eszközök, berendezések használtak, de mindegyik jó, működik. Tavaly a koronavírus-járvány miatt elmaradt a tavaszi és az őszi garázsvásár, idén a tavaszi és az őszi kicsit nehézkesen alakult. Idő kell, hogy visszaszokjanak az emberek – közölték véleményüket.

Harminckét árus

A napokban a szegedi Petőfitelepen is tartottak garázsvásárt, a művelődési ház gondozásában megszervezve, a 32 címről készült listát több helyre kitűzve. A Május 1. utcában várta a vásárlókat Újvári Jenőné Rózsa, aki először vett részt az akcióban, és a családban összegyűlt, a padláson tárolt dolgokat, gobelintől a könyvekig igyekezett eladni. Sikerrel.

– Ha valaki talál valamit, és a szerzeményével boldogan távozik, én is örülök – jelentette ki. Miközben ezt mondta, érkezett Bogos László, akinek nagyon megtetszett a szintetizátor, és rövid, de nem túl eredményes al­­ku után 14,5 ezerért megvette a 15 ezer forintra tartott hangszert.

– Amikor meglátom, hogy meghirdetik Petőfitelepen a garázsvásárt, megnézem, mely címek esnek hozzánk közel – a szomszédban, Tápén élünk –, és azokat felkeresem, hátha találok valamit, ami számomra kincs. Mert ilyeneket keresek, és általában találok, például késkészletet, kenyérdagasztó gépet, de cipőket is vettem már – sorolta László.

Egy utcával arrébb újra összefutottunk, akkor Lángné Juhász Szilviától és tizenhárom éves lányától, Dorkától vásárolt 500 forintért egy gurulós bevásárlókocsit.

– Tavaly figyeltünk fel az itteni garázsvásárra, körbejártuk, kincsekre leltünk, és eszünkbe jutott, hogy nálunk is vannak hasonló tárgyak, és azóta tudatosan gyűjtögettük, félreraktuk, amit el akartunk adni. Először álltunk a „túloldalra”, és próbálkozunk az eladással – árulta el Szilvia. Hozzátette, lehetett volna nagyobb a siker. A bevételhez egy könyv árával, 200 forinttal járultam hozzá.

Gyerekruhák

– Elsősorban a gyerekek ki­nőtt ruháit, cipőit kínáljuk, de akadnak itt háztartási eszközök, kaspók, virágcserepek, au­­tógumik, barkácseszközök és egy hálózsák is. Szervezett formában először árusítunk, korábban „saját szakállunkra” már kétszer próbálkoztunk. Már sok mindentől megszabadultunk – mondta Torkos Róbert, aki feleségével, Nórával a házuk előtt pakolta ki a cuccokat. Vevők is akadtak. Ők is azt tapasztalták, használt ruhát nem vesznek az emberek, jobban bíznak az újban.

– Ami megmarad, azt beadjuk valamilyen alapítványhoz vagy jótékonysági szervezethez – közölte Róbert.

Jótékonysági vásár

Június elején tartott jótékonysági garázsvásárt a szegedi Partiscum Club, amelynek specialitása, hogy a női tagok segítenek a nőkön. 150 ezer forint folyt be az eladott cikkekből, ebből 25-30 csomagot állíthattak össze az ideiglenes szálláshelyről kikerült, új életet kezdő családoknak és a gyermeküket egyedül nevelő anyáknak. Bálint Erika elnök elmondta: november végén, december elején még rendeznek egyet.