Szólótáncban jeleskedtek, néptánctanárnak készülnek

Három helyezést is bezsebeltek a Tiszavirág Néptáncegyesület táncosai a XII. Egri Országos Ifjúsági Szólótáncfesztiválon. Bencz Gergely és ifj. Majoros Zoltán az ezüstpitykés táncos elismerést érdemelte ki, míg Kothencz Bertalan a Martin György Néptáncszövetség kü­löndíját vehette át. 

Bencz Gergely lapunknak elmondta, 12 éve foglalkozik néptánccal, a Szeged Táncegyüttesben kezdte, azonban amikor onnan kivált Tóth Gábor csapata, és létrehozták a Tiszavirág Néptáncegyesületet, akkor velük tartott.

A néptánccal nemcsak Deszken foglalkozik, hanem a békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakközépiskolában is azt tanulja, ugyanis érettségi után a Magyar Táncművészeti Egyetemre szeretne járni, hogy néptánctanár váljon belőle. 

Ebben Németh Antal Junior Prima díjas táncművész, néptáncpedagógus a követendő példa számára. Elmondta, a fesztiválon kötelező táncként székely verbunkot, míg választottként sűrű magyart táncolt. 
 

Ifj. Majoros Zoltán is óvodás korában ismerkedett meg a néptánccal, ő Kiszomboron kezdte, majd a Szeged Táncegyüttesben folytatta, a kiválást követően pedig ő is Tóth Gáborékkal tartott. Kiemelte, azért szereti olyannyira a táncot, mert azzal ki tudja fejezni önmagát. Bár a szíve csücskét a szatmári táncok jelentik, a mostani versenyre választottnak mezőségi táncot vitt, míg kötelezőnek dél-alföldit kellett táncolnia. Zoltán is a csabai szakközépiskolában tanul, és célja, hogy mielőbb néptáncot oktathasson, hogy továbbadja az utána jövő generációnak ezt a kultúrát. Számára az egyesület művészeti vezetője, Tóth Gábor a példakép. 
 

Kothencz Bertalan is épp úgy kezdte a néptáncot, mint Gergely és Zoltán, 2016 óta ő is tiszavirágos. A tánc hangulata, a közösség és a pedagógusok miatt kedveli igazán a néptáncot, őt főként a cigány táncok ragadták magukkal. A fesztiválra viszont felcsíki táncot vitt választottként, a kötelező számára is a dél-alföldi táncok voltak, ennek pedig külön örült, hiszen így jobban belemélyedhetett szűkebb hazájának, a Dél-Alföldnek a táncaiba.

Bertalan is a Magyar Táncművészeti Egyetem próbavezetői képzését szeretné majd elvégezni, viszont édesapja, Kothencz János példáját követve a gyermekvédelemmel szeretne foglalkozni, és abba tervezi beépíteni a néptánc oktatását. 

Mindhárman úgy vélik, hogy az egri fesztiválon tudással, élménnyel és új ismeretségekkel gazdagodtak. Megjegyezték, a siker ellenére nem tartják magukat jó táncosnak, ahhoz rengeteget kell tanulniuk, legtökéletesebb táncos pedig nincs is, csak olyan, aki mindig egyre jobbá tud válni.