2022.08.28. 17:05
Megállítaná az időt a szegvári fotós
Várbörtönről, Doktor House kedvenc betegségéről, egykori videótékáról, kertek alatt futó szűk alagútról és a kimerevített idő varázsáról mesélt lapunknak Purgel Zoltán. A szegvári fotográfust az emlékrögzítés, vagy ahogy ő mondta, a kimerevített idő varázsa már gyermekkorában megigézte.
015 Örök pillanatok fotókiállításom képei - Tiszavirág a révnél · May fly next to ferry - Fotó:PURGEL ZOLTÁN©.jpg
Az 1990-es éveket valamiféle fénykornak tekintik az 1970-es évek szülöttei. Emlegetik a lassabb hétköznapi tempót, „tartalmas” lázadást, emblematikus zenekarokat, a nyugalom és az új lehetőségek fura keverékét. És ennek a napjaikat, személyiségüket máig meghatározó korszak szimbólumaként sejlik fel a videókazetta. Nem véletlen, hogy korántsem elnyűhetetlen, mégis a korszak örök szimbólumaként tekintenek a képhordozó vhs-re. Purgel Zoltán 1995-től működtette Szegvár egyik tékáját. A kölcsönzés volt a fő profil, ment is a bolt, de sokan inkább egy jó beszélgetésre tértek be a tulajhoz.
Örömök és bánatok színtere volt
– összegezte Zoli a boldog szép napokat.
Örökül hagyni a jövőnek
A jelentPersze az emlékrögzítés, vagy ahogy ő mondta, a kimerevített idő varázsa már gyermekkorában megigézte. A hozzá hasonlóan gondolkodó, önképző édesapjától tanulta a fényképezést; technikai tudás mellé lelki érzékenységet kapott örökül. Olthatatlan vágya nem csitult, ám távoli sikerek és tájak helyett nagyon is szegvári életről álmodott. Nem megalkuvásból, neki szülőföldje máig a világ közepe. Nem is igazán tud válaszolni arra a kérdésre, mi köti a vizek településéhez. Mert Szegvár a mindene: családja, boldogulása, otthona, öröme és bánata, mindennapi inspirácója. Minden, ami mozgatja, viszi előre napjait. Nem véletlenül dolgozik azért, hogy a jelen történéseit képkockákon rögzítse. Az elmúlt húsz évben készült fotóiból válogat például nemrégiben megnyílt kiállítása a szegvári Károlyi-palotában.
Negatívok a színpad alatt
Az általa alapított és szerkesztett Szegvár Online hírportál pont húsz évvel ezelőtt indult, azóta dokumentálja a helyi eseményeket, eddig mintegy ötvenezer fotót készített és archivált tematikusan. Már nyolcezer tagú a Szegvári képek, szegvári emlékek elnevezésű Facebook-csoportja és csaknem 100 ezer helyi emléket tartalmaz.
Korábban az egyik tiszavirágos munkája bekerült a National Geographic pályázatán a legjobb 100 magyar természetfotója közé. Most jelent meg a Szegvári képek – 100 szegvári fotó című albuma. Nemrégiben feldolgozta Lucz Ferenc örökül hagyott nagyjából száz tekercs negatív archívumát, rajtuk az 1970-es évektől rögzített helyi pillanatképeket. Bár jó barátságban volt a néhai fotográfussal, sokat beszélgettek, mégsem említette, hogy valamikor a kultúrházra bízta három hatalmas doboznyi munkásságát. A színpad alatt találták meg nemrégiben, úgy került hozzá a hagyaték.
Lenyűgöz az elhivatottsága és az a hihetetlen mennyiségű emlék, amit hátrahagyott
– mondta.
Alagút vezet a várbörtönből
Ültünk a Castellum nevű vendéglátóhelyen, a fekete még sehol, de Purgel Zoltán már mesélte, mennyire boldog, hogy a hely neve az egykori szegvári vár, későbbi várbörtön nevét viseli, ahol még Rózsa Sándor is raboskodott. Bár az előző tulajdonos nem ismerte a település történetét, az általános iskola egykori igazgatójától kért tanácsot. Szerinte fontos a helytörténeti kapcsolódás, egészen valószínűtlen lenne egy Vakvarjú, Lesz vigasz vagy La’koma nevű étterem Szegváron.
A Castellum teraszáról ugyan nem látszik még a Károlyi-kastély sem, csupán a rózsaszínre festett községháza, de olyan ízesen mesélt, hogy a sörpadok között is megelevenedett a régmúlt. Emlegette, hogy a 15 éve vásárolt Kurca-parti házának kertje alatt talán 1-2 méter mélyen húzódik az a menekülő alagút, amelyet egykor a betyárok ástak ki. A szűk járatban csak kúszva lehetett haladni. Zoltán néhai szomszédja másodmagával ki is próbálta: kötelet kötöttek magukra, hogyha elakadtak volna, a másik kihúzza gyorsan.
Doktor House kedvenc betegsége
Az érzékeny lélek sokszor érzékeny testbe születik. Mélyvénás trombózis érte középiskolásként, orvosai kezdetben tanácstalanul küldözgették egyik helyről a másikra. Kerek hét évet várt a diagnózisra, hogy megtudja: egy jelenleg gyógyíthatatlan autoimmun kór, a szisztémás lupus gyengíti. Zoltán 2000 januárjától három hónapot töltött kórházban, a saját testét támadó immunrendszere annyira legyengítette, hogy leálltak a veséi. Csak a célzott kezelések és a dialízis mentette meg. Szerencsére régóta nyugalmi szakaszban van betegsége, a szteroidos kezelés karbantartja.
A Magyar Lupus Társaság elnökeként főként a betegtársakra koncentrál, fő küldetése, hogy segítse őket hasonló küzdelmeikben. Mosolyogva mesélte, hogy talányos betegsége okán még az akkor Sváby András vezette Napló stábja is felkereste. Azóta is őrzi azt a kilenc évvel ezelőtti riportot, amelyet Doktor House kedvenc betegségéről, a titokzatos lupuszról forgattak vele. Eltette emlékbe.