Kati mama, a deszki Tiszavirág Néptáncegyesület tündérkeresztanyja

Kevesen vannak a deszkiek között olyanok, akik még nem találkoztak Arany Lászlónéval, hiszen ezer szállal kötődik a községhez. Tősgyökeres deszki, tizenöt éven át vezette a polgármesteri hivatal pénzügyi csoportját, közösségi sze­­repvállalása pedig kiemelkedő, hosszú évek óta aktív tagja a helyi közösségeknek. Csak a horgászokhoz nem csat­­lakozott. Sőt, Deszken so­­kan előtte fogadtak örök hűséget, ugyanis hosszú éveken keresztül ő volt a település anyakönyvvezetője, így 2006-ban ő eskette a ninovei Rudy Corijnt és akkori menyasszonyát, Verát is egy teljes belga násznép előtt. 

Aktív tagja a Falunkért Egyesületnek, a Deszki Népdalkörnek, a római katolikus egyháztanácsnak, a Deszki Magyar–Né­­met–Flamand Baráti kör­­nek, a „Bá­­nát” Szerb Kulturális Közhasznú Egyesületnek és a Tiszavirág Néptáncegyesületnek is. Utóbbi több száz táncosa, a legkisebbtől a legnagyobbig, Kati mamának hívja Arany Lászlónét. Nem véletlenül, hiszen elképesztő precizitással és odafigyeléssel mossa, vasalja, javítgatja és raktározza az egyesület viseleteit, miközben nagy figyelmet fordít arra, hogy a táncosokon úgy álljon a ruha, ahogy illik, és persze rögtön észreveszi, ha valakinek bánata van. Azonnal a segítségére siet, pont, mint egy jóságos nagymama, akinek már az ölelése eloszlatja a viharfelhőket. 

Mindegyik táncos mamája

Lapunknak elmondta, nagy örömet jelent számára a táncosokat a színpadon látni, mindegyikükért pont úgy izgul, mint amikor a fia lépett először színpadra néptáncosként. Hozzátette, egyáltalán nem zavaró, inkább jóleső számára, hogy mindenki Kati mamának hívja. Sőt, egyszer a néptáncosok nyári táborában az egyik kisfiú tényleg a mamájaként tekintett rá, ugyanis nem tudott el­­aludni esténként, azonban Arany Lászlóné a segítségére sietett, és egész héten pátyolgatta Andriskát. 
Persze volt, hogy fellépés előtt, a lányokat öltöztetve megkérdezték tőle máshonnan érkezett felkészítő tanárok, hogy kinek a mamája, amire ő azt felelte: min­degyik táncosé. 

Aki már látta táncolni a tiszavirágosokat, szembesülhetett azzal, hogy Kati mama tényleg szívén viseli a táncosok sorsát, akik így mindig rendezett öltözékben léphetnek pódiumra. Kérdésünkre elárulta, olyan nincs, hogy a fellépéseket követően ne kellene javítani a ruhákat, mert mindig leesik egy gomb, mindig elszakad az egyik ruhadarab, vagy épp a gyöngyök indulnak meg a gyönyörű kalotaszegi ruhákon. Megjegyezte, minél drágább, gazdagabb egy ruha, annál több tennivaló van vele, így például a kalocsai viselettel is. 

Deszk Községért díjat kapott

Több száz blúzt, inget, nadrágot, szoknyát és kötényt ápol, és akkor is a táncosokról gondoskodott, amikor a koronavírus miatt nem voltak fellépések. Kalocsai hímzéssel látta el a fiúk ingét, míg a lányoknak pántlikát készített kalocsai mintával, valamint szebbnél szebb fityulát is alkotott a lányoknak. De egyáltalán nem a fizetségért teszi ezt, szeretetből, jó szívvel végzi a feladatot, ugyanis szeret olyan közösséghez tartozni, amely értékeket teremt és ápol, amely úgy működik, mint egy nagy család. A törődését pedig a fiatalok szeretettel, kedvességgel viszonozzák. 
Kiemelte, leírhatatlan érzés számára az, amikor a táncosok évzáró gáláján bemondják a nevét, amelynek hallatán egyszerre sikít és tapsol több száz gyermek és felnőtt. Ugyanilyen ovációban volt része idén szeptemberben is, amikor a deszki képviselő-testület Deszk Községért díjjal ismerte el a munkáját. Meglepetés volt számára, semmit sem sejtett, így remegő lábbal ment ki az elismerést átvenni. Hangsúlyozta, annál szebb és nagyobb visszajelzés nem kell, amikor egy ilyen eseményre a Tiszavirág Néptáncegyesület röszkei és szegedi táncosai is elmennek a deszkiek mellett, hogy őt ünnepeljék. 

Követelés helyett tenni kell a közösségért

Arany Lászlóné úgy véli, hogy nem követelni, hanem tenni kell a köz érdekében azért, hogy minden jól menjen. Ép­­pen ezért csatlakozott 1994-ben a Falunkért Egyesülethez, amelynek tagjaival számtalan közösségi munkát végeztek a faluért, így ott voltak például, amikor az óvoda épületének bontásában kellett segíteni, vagy amikor a posta bontásában kellettek segítő kezek. Az egyesületnek jó néhány tagjával létrehozták „A társulat” nevű csoportot is, amelynek célja a közös szórakozás és ki­­kapcsolódás, így gyakran utaznak együtt, karácsonyra pedig betlehemes műsorral készülnek az egyesület évzáró rendezvényére. 

De a „Bánát” Szerb Kulturális Közhasznú Egyesületnél is segít, amiben csak tud. Megjegyezte, ez is olyan közösség, ami értéket képvisel és teremt, ezért csatlakozott évekkel ez­­előtt, azóta pedig már az aranyhímzést is megtanulta. Most épp fiúk számára ingeket hímeznek hat-hét taggal közösen. Egyébként a kézimunka nagy szerepet tölt be az életében, szőni is szokott, karácsony közeledtével pedig csillagokat horgol. Ezeket az orvoshoz is magával szokta vinni, várakozás közben ezzel tölti az időt, így észre sem veszi, hogy mennyit ült a váróban. 

Lapunknak elárulta, 48 éves korában elveszítette a férjét, azonban a hit és a közösségekhez való tartozás volt az, ami segített számára a gyász feldolgozásában, a csoportok segítségével pedig a depressziót is el tudta kerülni. 

Kati mama egyébként valóban nagymama, aki csillogó szemekkel mesélt Lóri unokájáról, valamint két gyermekéről is, Vandáról és Lászlóról. Előbbi ügyészként dolgozik a megyeszékhelyen, míg utóbbi az SZTE SZAKK Ortopédiai Klinika egyetemi tanársegéde. 

A jövő kapcsán azt mondta, az a legfontosabb számára, hogy egészség legyen, mert akkor minden van, valamint az, hogy a gyermekeit boldognak lássa, a helyi csoportoknak pedig még sokáig tagja maradhasson.