Ott vagyok, ahol most lennem kell

Ha egy gyerektől megkérdezzük, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, akkor jó eséllyel hamarabb válaszolja azt, hogy mozdonyvezető, hercegnő vagy rendőr, mint hogy néprajzkutató. Gyöngyössy Orsolya sem úgy indult neki az életnek, hogy az etnográfiában találja meg önmagát: gyerekként énekesnő vagy színésznő szeretett volna lenni, pályaválasztás előtt pedig meg volt róla győződve, hogy ő magyartanár lesz. Hogy végül mégsem így lett, az egy váratlan döntésnek köszönhető, amit azonban egyáltalán nem bánt meg. 

Előbb énekelt, mint beszélt 
– Anyukámék azt mondták, hogy hamarabb táncoltam, mint jártam, és előbb énekeltem, mint beszéltem. Gyerekkoromban egyértelmű volt számomra, hogy énekesnő vagy színésznő leszek – idézte fel mosolyogva Gyöngyössy Orsolya. Aztán a gyerekkori álmok egy időre elhalványultak, a hu­­mán beállítottságú lány ma­­gyartanárnak készült. 
– Nagy hatású tanáraim voltak általános és középiskolában is, és én is tanár szerettem volna lenni. Hozzám jártak felkészülni az osztálytársaim a magyarérettségi előtt. Aztán egy kicsit máshogy alakult – tette hozzá. 

Elég fura ahhoz, hogy ne sikerüljön 
– Öt helyre jelentkeztem to­vábbtanulni, mind magyartanári szak volt. De valamiért úgy gondoltam, első helynek egy olyat jelölök meg, ami izgalmas, érdekel, de ahová úgysem vesznek fel. Már gyerekkorom óta bennem volt az érdeklődés a népi kultúra iránt, nyolc évet néptáncoltam, egész nyarakat töltöttem mezítlábasan felgyői nagyszüleim tanyáján, így jelentkeztem néprajz–filozófia szakra. Úgy gondoltam, ez elég fura lesz ahhoz, hogy ne vegyenek fel – mesélte a néprajzkutató. Valószínűleg nem sok ember van, aki nem örül annak, hogy az első helyre vették fel, de ez az ő esetében így történt. 
– Épp annyi pontom volt, mint ahol meghúzták a ponthatárt. Ennek így kellett történnie, ebben a Jóisten keze lehet – fűzte hozzá. 

Tdk, majd Irány a doktori cím 
Választott hivatását az első perctől megszerette, a családias hangulatú, kis létszámú tanszékeken otthon érezte magát. A Knapek Dezső halotti búcsúztatóiról szóló munkájával első helyet ért el az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, és még egyetemista volt, amikor már dolgozhatott a csongrádi múzeumban. A diploma megszerzése után az akkor induló doktori képzésben is részt vett. Ő vehette át első néprajzosként a doktori címet Szegeden, amit summa cum laude minősítéssel szerzett meg. Azóta az egyetemre is visszatért, ám a katedra másik oldalára: ő tanítja a jövő folkloristáit. Szakmai munkáját a néprajzkutatók is elismerik, idén ő kaphatta meg a Jankó János-díjat. Az elismerést fiatal néprajzkutatóknak ítéli oda a Magyar Néprajzi Társaság kiemelkedő tudományos tevékenységük és muzeológiai teljesítményük elismeréséért. 
– Három fontos mentorom és szakmai példaképem volt a pályám során, Barna Gábor, Bárth János és Szűcs Judit. Ők rengeteget segítettek nekem, sokat köszönhetek nekik. Szív­­ügyem, hogy azt a tudást, ami­­vel a levéltárakban találkozom, átadjam az embereknek – emelte ki Gyöngyössy Orsolya. 

Szóljon hangosan az ének 
De hogyan fér bele a mindennapokba a tudományos pálya mellett az éneklés, kiváltképp úgy, hogy a néprajzkutató há­­rom tündéri kislány édesanyja is? Úgy tűnik, mindez csak el­határozás kérdése. 
– A zene mindig is jelen volt az életemben, népdalokat énekeltem, a középiskola alatt magánénekre jártam, barokk műveket tanultam, az Erkel Diákünnepen pedig jazzt énekelve szereztem el­­ső helyet. Aztán énekeltem szoprán szólistaként a Nagyboldogasszony-templom kórusában is, ahová az egyetem alatt is visszajártam – mesélt a zenéhez fűződő viszonyáról Gyöngyössy Orsolya. 

Finn metál magyaros lendülettel 
Körülbelül tíz éve vetődött fel, hogy összehoznak egy zenekart, amelyet végül 2017-ben sikerült megvalósítaniuk: a dobos Kornfeld László, a basszusgitáros Takács Gábor és a szólógitáros Vastag Ferenc mellett a három Gyöngyössy testvér, Orsolya, Jázmin és Gé­­za zenél együtt. Az Uneksiá­val a finn Nightwish együttes számait játsszák, főleg az első énekesnőjük időszakának, a Tarja Turunen-éra dalait. 
– Egy gyerekkori álmom vált valóra azzal, hogy sikerült összehozni a zenekarunkat, az Uneksia kiteljesíti az életem. Ez egy olyan kibontakozási lehetőség, amelyet kár lett volna kihagyni – vallja Gyöngyössy Orsolya. 

Ebben a videóklipben minden benne van 
A legutóbbi, nyáron forgatott videóklipjük, amely a Nightwish: Dark chest of wonders cí­­mű számának feldolgozásához készült, egyesíti mindazt, ami Orsi számára a legfontosabb. 
– Úgy érzem, ebben a videóben sikerült a zenekarnak fú­­zió­ba hozni mindazt, amit ez a zenekar jelent, a város iránt érzett szeretetünket és a néprajzi lendületet. Ez a három dolog ér össze. Sok olyan visszajelzést kaptunk, hogy nem láttak még ehhez hasonlót, egy teljesen egyedi dolgot sikerült összehoznunk – részletezte Gyöngyössy Orsolya. 

Jól megférnek egymás mellett 
Így tehát az életében jól kiegészíti egymást az éneklés és a tudományos munka. Szakmai berkekben pedig inkább rácsodálkoznak, mintsem elítélnék nem hétköznapi hobbija miatt. Eleinte ugyan maga is tartott a szakma rosszallásától, de mára inkább érdekesnek tartják a kollégái, hogy van egy ilyen oldala is. 
– Ugyanolyan lendülettel és szeretettel viszonyulok a munkámhoz, mint az első pillanatban. Úgy érzem, hogy ott vagyok, ahol most lennem kell és ebbe az is beletartozik, hogy az Uneksiában énekelek. A néprajzosok nyitottan és pozitívan állnak ehhez az oldalamhoz, sőt, többen követik a zenekart. Néha a konferenciákon a szünetben nem azt kérdezik először, hogy éppen mit kutatok, hanem hogy hol lépünk fel legközelebb – összegzett.