Könyvajánló - Emma Robinson: A férjem lánya

Rebecca és Jack boldog házasságban élnek. Mindenük megvan, párkapcsolatuk álomba illő, mégsem mondhatók hétköznapi párnak. Ők ugyanis nem szeretnének gyermeket. Rebecca sosem vágyott arra, hogy anya legyen és mindig is félt, hogy ez megmérgezi majd kapcsolatait. Jackben azonban olyan társra lelt, aki - amikor ezt szóba hozta - nem hökkent meg a dolgon, hanem teljes természetességgel belement abba, hogy ketten osztoznak ezentúl az élet minden örömében.

Rebecca ugyan gyakran szembesül a tolakodó kérdésekkel és célzásokkal, hogy vajon mikor szánja már rá magát a gyerekvállalásra, sőt környezetében is sokan meg vannak arról győződve, hogy ez csak múló hóbort, egyszer pedig majd megszólal annak a bizonyos biológiai órának a csengője, ő pontosan tudja, hogy ez sosem fog bekövetkezni. Aztán az élet úgy hozza, hogy mégis kénytelen megtapasztalni, milyen az, ha egy gyerek is velük él.

Egy este váratlanul ugyanis becsenget hozzájuk Cara, Jack korábbi párja. És nincs egyedül: egy négyéves kislánnyal érkezik, akiről azt állítja, Jack gyereke. Nehéz helyzetbe kerültek, a nő nem tudja fizetni lakásuk költségeit és mivel nincs hova mennie, szállást kér a döbbent pártól, akik korábban nem is tudtak a kis Sophie létezéséről. 

Rebeccának fel kell tehát dolgoznia a tényt, hogy férje megállapodásuk ellenére mégis apa, ráadásul hamar kiderül, hogy a jövevények nem csak egy-két éjszakára érkeztek. Caráról egyre több információ lát napvilágot, melyek mind abba az irányba mutatnak, hogy egyáltalán nem úgy tervezi, hogy kislánya kimarad a gyermektelenséget tervezett pár életéből. Carának ugyanis van egy borzalmas titka, amit egyelőre senkivel sem oszthat meg. Még a kislányával sem. Egy olyan titok ez, aminek hatalmában áll megváltoztatni mindannyiuk életét. Egy olyan titok, aminek következtében Rebeccának végül fel kell tennie a kérdést: rá bírja-e venni magát, hogy befogadja a férje gyermekét az otthonába és a szívébe? A nőnek tehát döntenie kell, mihez ragaszkodik jobban: elveihez vagy a kialakult helyzet kezeléséhez.

A regény két női sors szembeállításán alapul. Hogy klisé-szerűen fogalmazzak: a nőről, aki bármit megtenne, hogy ne legyen gyereke és a nőről, aki bármit megtenne gyermekéért. És bár könnyű lenne ezt abba az irányba elvinni, hogy egyikük a gonosz, a másikuk pedig a jó, az írónő nem ezt az utat választotta. Az olvasó ugyanis mindkét nővel tud azonosulni, mindkettőjük igazságát megláthatja. Megismerhet egy nőt, akinek gondosan felépített és tudatosan megtervezett élete egyik napról a másikra felborul, és egy másikat, aki talán az első pillanatokban egy gonosz, számító némbernek tűnhet, de kiderül róla, hogy szó sincs ilyesmiről: talán a világ legnehezebb helyzetében kell megldást találnia arra, hogy lányát megfelelő körülmények között tudhassa. Ráadásul Rebecca és Sarah is gyönyörű jellemfejlődésen mennek keresztül, melynek katalizátora Sophie, akinek végülis mindketten jót akarnak. 

A regény összességében az anyai szeretetről szól, melyet két teljesen más úton mutat be. Egyrészt egy anyáén keresztül, akinek nem úgy kell megterveznie gyermeke jövőjét ahogyan egy átlagos nőnek, és egy nőén keresztül, aki bármennyire is eltökélt a gyermektelenségben, az élet más sorsot szánt számára. Gyönyörű és fordulatos történet arról, hogy egy nő mire képes egy gyermek érdekében, és arról, hogy az élet mindig a legtökéletesebb forgatókönyvíró.