Erzsike néni 6 évvel fiatalabb Munkástelepnél

– Itt születtünk, öten voltunk testvérek, rajtam kívül már csak a legfiatalabb, Ilona él, szintén Munkástelepen. Olyan volt a gyermekkorunk, mint a többi itteni gyereké – kezdte történetét a 94. születésnapját augusztus végén ünneplő id. Baranyi Béláné Gedai Erzsébet, a pusztaszeri kisbolygó, Munkástelep legidősebb lakosa. A 3. osztálytól járt a helyi általános iskolába, összesen hat elemit végzet. Az iskola épületét a II. világháborúban elfoglalta a magyar hadsereg, ott főztek a tiszteknek, és ezekben az években szünetelt a tanítás. Arra is emlékezett, hogy a ’30-as, ’40-es években praktizáló orvosuknak mindig az volt az első kérdése a pácienshez: pálinkát hoztál?

Libák és ürgék

– A legnagyobb élmény a libapásztorkodás volt, ezt a munkát bízták a kicsikre. Ehhez kapcsolódott az ürgeöntés a pusztában, amit nem pusztán szórakozásból vagy kegyetlenségből csináltunk. Néztük, hol pipiskednek és abba a lyukba öntöttük a vizet a vödörből, amikor kibújt belőle, puszta kézzel elkaptuk. Az ürge szerepelt ugyanis az étlapon, több formában elkészítve: sütve, főzve és paprikásként, a nyúléhoz hasonlított az íze – idézte az akkori időket Erzsike néni.

Fia, ifj. Baranyi Béla – a három testvér közül már csak ő gondoskodhat édesanyjáról – azt elevenítette fel, amikor 4 évesen, 1956-ban csak azt követően mert bemenni Tábith Márton boltjába cukorért, miután az „odatévedt” két, géppisztolyos szovjet katona már elment. Az udvari beszélgetésbe olykor belekelepelt a közeli fészekből a párját kereső és közben megtaláló gólya. Ekkor került szóba, hogy Máté Gábor polgármester is élt Munkástelepen a családjával, és az akkor 5-6 éves Bence (Máté Bence természetfotós) többször átment Erzsike néniékhez, ahol az állatokkal is összebarátkozott.

Szolgáló és költözések

Erzsike néni főként szolgálóként dolgozott, több családnál, több településen. Akadt olyan kisteleki ruhakereskedő, aki csak akkor fizette ki, ha a teljes hónapot ledolgozza, és bár nem szeretett náluk lenni, kénytelen volt maradni, ha látni akarta a jussát. – A férjem, Baranyi Béla is helybeli volt, a második világháború után a munkástelepi iskolában találkoztunk ifjúsági, ha jól vélekszem a DISZ, vagyis a Dolgozó Ifjúság Szövetsége rendezvényén – emlékezett megismerkedésükre.

Azt is elmondta: nem mindig Munkástelepen laktak, megfordultak a Szenteshez közeli Pankotán – ehhez kapcsolódó érdekesség: Béla az első osztályt három településen járta ki –, bent a faluban Pusztaszeren, míg a jelenlegi házba 1966-ban költözött a család, amiben ma macskáival él id. Baranyi Béláné Gedai Erzsébet. Fia rendszeresen látogatja, segít neki, mindennapjait még 4 unoka és 4 dédunoka színesíti, teszi teljessé. A családból, a rokonságból többen élnek a közelében Munkástelepen. – Manapság már nem szeretek korán kelni és szívesen nézem a sorozatokat, a Rexet kedvelem a legjobban – mondta mosolyogva.

A pusztaszeri puszta

A beszélgetés végén még egyszer megemlítette Erzsike néni: – Egyik legnagyobb élményem a libapásztorkodás volt a pusztán, a pusztaszeri pusztán, ami az életem és az életünk a mai napig...