2023.07.31. 07:00
A szegedi alkotó sikere a Művészetek Völgyében
Zord hidegben, rekkenő hőségben is hosszú órákat tölt a szabadban az alföldi táj elkötelezettjeként Molnár Géza szegedi festő, aki csupán felnőtt fejjel, 30 évesen vette meg első festőkészletét. Idén először a kapolcsi Művészetek Völgyében kereste a szabadság új útjait.
A szabadság kalandja: Molnár Géza reméli, jövőre újra a Művészetek Völgye kiállítói között lehet. Fotó: Molnár Géza
Olyan érdekes, beülünk a bokrok, fák közé az algyői olajkutak környékén. A nagy pusztaság szélén. Nincs hang, kívül esik mindenen. Elnézni a távolba, maga a megnyugvás. Örülünk a nagy sömminek, a felhőknek, a tájnak, meg a mindennek. És ha messzire nézel, hamarabb megbecsülöd a kicsit is, a közeledben lévőt. Elég, ha a lábunk elé tekintünk és örülünk a fűszálnak
– mesélte magáról egy beszélgetésünk alkalmával, korábbi szegedi önálló kiállítása apropóján Molnár Géza festő.
Élet a kapolcsi patakparton
A puszta látványához szokott alkotó másfél hétre – kíváncsiságtól hajtva – a Művészetek Völgyébe költözött. Ideje nagy részét a kapolcsi patak partjától nem messze álló kirakodó sátránál tölti, művésztársai közösségében. Mesélte, hogy a gyönyörűséges Káli-medence dombjai között Marton Árpád író jutott eszébe, aki azt mondta egyszer: Szeged Lomnici-csúcsa a sándorfalvi úti szemétdomb. Messziről nézve még az is egészen szépnek tűnik, úgy megszoktuk a látványát.
Dél-alföldi lélekkel egészen más a dunántúli hangulat. Gyűjtöm az élményeket, de még nem tudom, mit viszek magammal haza. Talán a szabadság érzése ragad meg leginkább, a kompromisszumok nélkülinek tűnő hangulat, a szürke hétköznapi öltözetek helyett a színes ruhák látványa. Minden nyugalmas, mégis inspiráló, tartalmas a Művészetek Völgyében
– magyarázta a szegedi alkotó.
A kíváncsi piros bajusz
Géza szerint különleges, ahogyan a művészet áthatja az egész völgyet, kapocs van közöttük.
Rögtön kapcsolódunk egymáshoz, az emberek érdeklődőek, ismeretlenül is kíváncsiak mindenre. Jönnek pirosra festett hajjal és bajusszal a punkok, megállnak, beszélgetünk. Néhány nap után lépten-nyomon üdvözölnek
– mondta Géza. Hozzátette, a szervezők elvárása meglehetősen szigorú, nem könnyű bejutni a Művészetek Völgye kiállítói közé.
– Kíváncsi voltam, hogy mit szól a szélesebb közönség a képeimhez, lesznek-e vajon visszajelzések. De ez az élmény felülmúlta várakozásaimat – mondta.
Foltokból összeálló kép
Géza majdnem 20 évvel ezelőtt kezdett rajzolni Kisteleken Szombathelyi Árpádnál, majd onnan egyenes útja vezetett Feri bácsihoz. Hatalmas vágy munkált benne általános iskolás kora óta, mégis már felnőtt fejjel jutott el odáig, hogy ezt meg is adja magának. Megkönnyezte az első festőkészletét 30 évesen, hiszen olyan sokat várt erre a pillanatra.
Soha nem hagyom abba. Erre készültem mindig. Azt látom, sokan nem merik ezt meglépni. Csak amikor elmesélem, hogyan jutottam el idáig, akkor derül ki, sokaknak van hasonló álma. Mégis csupán vívódnak egész életükben
– tette hozzá.
Géza egyrészt arra biztat bennünket, hogy soha ne adjuk fel álmainkat, ne féljünk az önmegvalósítás útjára lépni, tájképeivel pedig azt szeretné elérni, hogy mozduljunk ki a hétköznapokból, vágyjunk a természetbe, vágyjunk oda, ahol ő járt. Menjünk, nézzük meg.
