Szegedi diákok a Drávában

Életemben nem eveztem egy métert sem, a vizet nem igazán kedvelem, és úszásban sem vagyok erős. Mi baj történhet? Mint azt szombati lapunkban megírtuk, amikor biztos voltam abban, meg tudok kapaszkodni a csónakon körbe lógó kötélen és nem fulladok bele a megáradt Murába úgy, hogy a sebes sodrású folyó a csónak alá húz, miközben a lábam a kötélbe akad, már én is tudtam nevetni. Társaim természetesen egy pillanatig sem késlekedtek, miután jól kiröhögték magukat, visszahúztak a raft csónakba. A megrázó élmények után jól esett kikötni a Dráva és a Mura torkolatánál, ahol szabadprogramként a már apadó, de még mindig rendkívül erős sodrású folyóval sodortatták magukat az evezős vándortábor szegedi résztvevői.

A Mura vadregényessége, természeti értékei, biológiai sokfélesége, különleges élővilága, izgalmas sodrása, vakítóan fehér kavicspadjai ellenére az egyik legkevésbé evezett folyónk. Az így kialakult értékes élőhelyek viszonylag természetes állapotban maradtak meg, mivel a határsáv csaknem ötven éven át katonailag elzárt terület volt. Határfolyóként sokáig teljesen tiltott evezős útvonal volt. Szerencsére, már nem az. Mindenkinek ajánlom, hogy menjen és próbálja ki. Hiszen az evezés nekem is pont a kedvencem.