Rejtélyes koponyát talált a börzsönyi erdőben Robi

Én szeretem a kreatív fiatalokat. A kreatív fiatalok pont a kedvenceim. Amikor nem a telefont simogatva ütik el szabadidejüket, hanem hasznos, alkotótevékenységet folytatva teszik azt saját és társaik örömére. Szerencsére az ásotthalmi Bedő Albert erdészeti iskola diákjai közül sokan töltik így el üres perceiket. Minden vándortáborban akadnak kreatív diákok. Tavaly a Mátrában, Ágasvár tövében Vencel egy mogyorófaágat kezdett el faragni. Addig-addig dolgozott rajta, míg evőpálcika lett belőle. Elkészült a mű, és onnantól kezdve majdnem mindent azzal evett. Láttam juhtúrós sztrapacskát és milánói makarónit falatozni vele. 

Idén Robi egy állatkoponyát talált az erdőben, ami a túra hátralévő részében hű társává vált. Kereste a helyét, szerepét, végül egy vándorbotra rögzítette, amit szintén ő faragot és díszített. Egyetlen aggodalma az volt, hogy mivel vajdasági, hogy viszi majd át a határon a koponyát. Aggodalma feleslegesnek bizonyult, átvitte.

A Néprajzi Lexikon azt mondja, az állatkoponyát és annak bőrét eleink a lélek szállásának tartották, a bőrbe öltözés az állat erejének átvételét is jelentette (lásd táltos). Az emberi koponyát egyébként bármilyen bizarr is, az ősi kultúrákban az ördögi fenyegetettség, a betegség és bajok elleni védelemre használták.