Macskaszeretet a kollégium előtt

Lukács Ádám azt mondja, nem szereti a macskákat. De úgy tűnik, a macskák szeretik őt. Legalábbis annak alapján, amit a múltkor láttunk az ásotthalmi Bedő Albert erdészeti iskola udvarán, a kis kollégium előtt, abból erre lehet következtetni. Az egyik bedős macska – amelyek közül már többen többször is szerepeltek lapunkban – olyan természetességgel ugrott egyik nap a kelebiai diák ölébe, hogy abból régi jó kapcsolatra lehetett következtetni közöttük.

De Lukszi (ez Ádám beceneve) azt állítja, semmi köze a cicához, a nevét sem tudja és amúgy sem szereti a macskákat. Ez valószínűleg örökre rejtély marad. Ami viszont bizonyos: a kutyák empátiája és emberek iránti érzékenysége közismert tény; a macskáknál viszont több kutatás is vizsgálta a beleérző képességüket, és csak néhány hozott látható eredményt. A szakemberek szerint úgy tűnik, a macskák közel sem olyan érzéketlenek, mint mutatják magukat – csak az ő reakcióik kevésbé nyilvánvalók, mint a kutyáké. A macskák igenis tudnak olvasni az emberek arcáról – viszont ez a képesség nem velük született, hanem meg kell tanulniuk. Tehát lehet, hogy Lukszi nem szereti a macskákat, ez a macska viszont leolvasott az arcáról valamit és úgy gondolta, jó helyen lesz a fiú ölében.