A természet porcelánboltja

A Volán társas gépjárművein, azaz buszokon utazok mindenhová, akár a munka, akár kikapcsolódás visz valamelyik faluba, községbe, városba. Pusztaszeren sűrűbben, Tömörkényen ritkábban járok, de közös bennük a buszmegállóban elhelyezett információs tábla, amely a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetet érintő tudnivalókkal, érdekességekkel, madarak és növények fotóival fogadja az érkezőt. Összesen 22-tőt helyeztek ki az érintett településeken, például Bakson, Dócon és Sándorfalván.

A fénykép Tömörkényen készült, ahol újra megismerkedtem – Tajti László tájegységvezetővel „élőben” is több helyre eljutottam – a tájvédelmi körzettel. Azt olvastam, hogy a vizes élőhelyek közül a pusztaszeri Büdös-szék, a Baksi-puszta, a szegedi Fehér-tó, a Sas-éri-holtág és a Labodári-holtág nemzetközi jelentőségű, és ez az 5 ezer hektárnyi terület a dél-alföldi madárvilág utolsó menedéke. A két nagy halastórendszer közül az egyik a szegedi Fehér-tó, a másik tömörkényi Csaj-tó. Itt zárom a tanfolyamot, mert ezek a táblák arra csábítanak, hogy élményeket gyűjtsünk, személyesen ismerkedjünk meg a tájjal, az élővilággal. De a kiránduláshoz ajánlott szakember segítségét, útmutatását kérni, hogy ne viselkedjünk elefántként a természet védtelen, törékeny porcelánboltjában. Ne csak gyönyörködjünk benne, védjük is.