2024.01.21. 11:00
A Vörös Görényből hajléktalan lett
Egy regény nincs olyan fordulatos, mint amilyenre Berki László élete sikeredett. A történelem–ének-zene tagozatos hódmezővásárhelyi tanár sikert sikerre halmozott, végül azonban a hajléktalanszállón kötött ki. Azóta valóságos istenverése az élete. Többször kirabolták, még a fogsorát is elvették, volt, hogy önmaga ellen fordult és tízszer szúrta magát mellkason. Most reménykedik, hogy jóra fordul megint minden.
Berki László most a vásárhelyi hajléktalanszállón lakik. Bízik benne, hogy jobbra fordul a sorsa, lesz bérlakása, munkája. Fotó: Kovács Erika
Berki László tanulságokban gazdag életének részleteit osztotta meg lapunk munkatársával. A férfi 1962-ben született Hódmezővásárhelyen és 1986-ig élt itt.
Az ország első punkzenekarát Vásárhelyen alapították
Ötéves koromban kezdtem zongorázni. Nővéremnek vették a szüleim a hangszert, de én is odaültem mellé és az ismert gyermekdalokat „pötyögtem”. Az óvodában külön foglalkoztak velem, mert látták, hogy van érzékem a zenéhez. Tagozatos iskolába kerültem, a Liszt Ferencbe. Ott kiváló tanáraim voltak, Jakobey Anikó, Botkáné Égető Mária, Lányi Lajos és Varga István. Kiskorom óta szereztem zenéket. Közben fociztam is, mint majdnem minden fiú. Az általános iskola után felvettek a Tömörkény-gimnáziumba, de olyan zeneszerzéstanárt kaptam, aki nem igazán fogadta el a romantikus lelkem. A vége az lett, hogy a szüleim hazahoztak Hódmezővásárhelyre és a Frankel Leó Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem. Itt egészen új irányt vett a zenei életem. Addig Chopin volt a mindenem, de 1977-ben egy Németországban megfordult ismerősünk hírt hozott a Sex Pistols együttesről. Annyira megtetszett a zenéjük, hogy néhány fiúval mi is alakítottunk egy zenekart. Mi lettünk az ország első punkzenekara, Vörös Görények néven
– mutatta egy könyvben a fotójukat. A fellépéseken azonban ezzel a névvel, ami az akkori politikai közegben belépőt jelentett volna a fiatalkorúak börtönébe, nem mertek kiállni. A plakátjaikon a Vörös Görények angol rövidítését, az RPX-et használták.
Egykor Alcsútdobozon is dolgozott
Volt, hogy bevittek minket a zsaruk, de a szüleink révén, akik között volt rendőr, porcelángyári igazgató, téeszelnök, egy telefon után hazaengedtek. Népszerűek lettünk Vásárhelyen. Közben érdekelni kezdett a történelem is, az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny legjobb tíz tanulója közé kerültem, így nem kellett felvételiznem erre a szakra. Mivel nem akartam elszakadni a zenétől sem, ezért az egri, akkori nevén Ho Si Minh Tanárképző Főiskola történelem–ének-zene szakán folytattam a tanulmányaim, a diplomát 1986-ban kaptam kézhez
– idézte fel a diákéveket.
László Alcsútdobozon kapott állást, szolgálati lakással.
Közben egy volt csoporttársával úgy döntöttek, összekötik az életüket, így László Fejér megyéből a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kunhegyesre költözött. Délelőtt az iskolában tanított, délután pedig a művelődési házban zongorát és gitárt. Színjátszókört, gyermek- és vegyes kórust vezetett és a református templom kántora lett. Karácsonykor műsort szervezett, ahol a saját kórusműveit is előadták. László látástól vakulásig dolgozott, amire ráment a családi élete. Feleségével elváltak. Ebből a kapcsolatból egy gyermeke született, aki az édesanyjával maradt. László hazaköltözött az édesanyjához Hódmezővásárhelyre.
Kórust vezetett, CD-t adott ki
A férfi Mindszenten kapott állást, ahol újból rátalált a szerelem, amiből a második házassága és később a második lánya született. Olyan munkahelyet kerestek, ahol szolgálati lakást is kaptak, így kerültek a Tolna megyei Nagyszokolyba, a Balatontól egy karnyújtásnyira lévő településre. 2000-től 2018-ig dolgozott az általános és a zeneiskolában is. Komoly vegyeskórust irányított, akikkel számos hangversenyt adtak a megyében és a megyén kívül. Közben László belekóstolt a mulatós zenébe is. A Retró zenekarban játszott, itt a felesége volt az énekes. Élete akkori párjával létrehoztak egy modernebb hangvételű ballagó CD-t, ahol László saját szerzeményei is szerepeltek. A CD kiadója Krupiczer Ferenc volt. Hétfőtől péntekig tanított, szombatonként pedig valamilyen mulatságban muzsikált, amire a második házassága is ráment. 2017-ben elváltak.
A következő évben jöttem el Nagyszokolyból. Úgy gondoltam, Baján folytatom a munkásságom. Akkor már 30 éve tanítottam, a fizetésem egy kezdőhöz képest jóval magasabb volt, amin az évek számai mellett a különböző továbbképzéseim is toltak. Így „drága” lettem, nem kellettem. A letett munkásságom alapján egy Veszprém vármegyei település talált meg
– sorolta a férfi. Hogy a szabadidejét kitöltse, megszerezte a pedagógus II. minősítést, amivel még magasabb lett a fizetése.
A szállásadóját és a munkáját is elvitte a covid
Ezután jött a feketeleves. A tankerület félállásra csökkentette a munkaköröm és a fizetésem is. Még szerencse, hogy voltak magántanítványaim, másképp nem tudtam volna a lakbért és a rezsit fizetni
– mondta.
László ezért a távozás mellett döntött, de az újabb munkahelyén, a Pest vármegyei településen is csak egy évig foglalkoztatták, nem hosszabbították meg a szerződését. Megint állást kellett keresnie. 2020-ban hazajött Vásárhelyre, ahol munkát ajánlottak neki a Cseresnyés kollégiumban. Egy barátjánál lakott volna, mert az édesanyja már nem élt, de az ismerősét, mint kiderült, előző este elvitte a mentő, nem sokkal később meg is halt. A kollégiumba sem mehetett, mert bezárták a covid miatt. Arra az időszakra esett a 20 óra utáni kijárási tilalom is. Pénze nem sok volt, szállodai szobát akkor sem tudott volna kivenni, ha akkor nyitva lettek volna.
A rendőrök igazoltattak, majd behoztak a hajléktalanszállóra, a karácsonyt is itt töltöttem. Kétségbeesésemben kiírtam a történetem a Facebookra. Egy volt tanítványom erre felajánlotta, hogy költözzek be a nagyszülei üressé vált lakásába. Csak a rezsit kellett volna fizetnem. Hozzáfogtunk a takarításhoz, pakoláshoz. A konyha nem száradt fel és elestem, a vasalt küszöbön kettétört a térdkalácsom. Szentesen műtöttek. Onnantól se munka, se hajlék, sem egészség, csak a bizonytalanság. A kórházból a hajléktalanszállóra hozott vissza a betegszállító. De a Tolna megyei volt diákjaim és az önkormányzat összefogtak, és azt mondták, „Laci bácsit innen kimentjük!”
– mesélte Berki László.
Kétségbeesésében mellkason szúrta magát
Kapott egy lakást Nagyszokolyban, napi háromszori étkezést biztosítottak a felépülése idejére. László próbált állást találni, Veszprém vármegyébe került, de a próbaidőn belül indoklás nélkül felbontották a szerződését, mert létszámleépítés volt.
Ekkor csináltam egy nagy hülyeséget. Munkanélküli lettem és a hajléktalanság lebegett a szemem előtt megint. Öngyilkosságot követtem el, tízszer szúrtam mellkason magam a szívem tájékán. A háziak találtak rám, túléltem. A kórház egyik orvosa keresett nekem munkahelyet Baranya megyében, de szállásom nem volt, ezért a hajléktalanszállóra mentem. Másnap kiderült, mégsem vesznek fel az iskolába
– tudtuk meg a hajléktalan férfitől.
Járt egyházi, alapítványi iskoláknál, de sehol nem volt felvétel. Más munkákat is nézett, de a kora miatt, hatvan felé, nem kellett sehová. Akkor 22800 forintból élt. Egy barátja javaslatára a munkaügyi központban nyugdíj előtti segélyre, a 68 ezer forintos NYES-re jelentkezett, ami 2023 januárjától járt neki.
Leütötték, elvették mindenét
Felvettem az első NYES-em a Baranya megyei postán. Néhány sarokkal arrébb leütöttek, elvették az összes cuccom, pénzem, irataim, a fogsorom, a szatyraimat. A kórházban tértem magamhoz. Ugyanez megtörtént márciusban is, már az orvosok is csak ingatták a fejüket, hogy engem mindig ér valami. Az orvos adott annyi pénzt, hogy visszameneküljek Vásárhelyre. Tavaly március 18-án jöttem haza, de az itteni hajléktalanszállóra nem engedtek be, mert még mindig a Baranya megyei hajléktalanszállón voltam regisztrálva, oda ment az állami támogatás. Úgyhogy márciustól augusztusig a belvárosi templom melletti park egyik padján éltem. Augusztusban végre újból ágyon alhattam itt, a vásárhelyi hajléktalan szállón, azóta is itt vagyok
– mondta rezignáltan.
Félig Beethoven lett, de reménykedik
László állást is próbált találni, de ahogy ő fogalmazott, közben félig Beethoven lett, a jobb fülére megsüketült, ráadásul egyensúlyzavarral is küzd. Egy esős napon megcsúszott és eltört a bal lábfeje, így mindkét lába „tropa” lett.
László mindezek ellenére bizakodik. A város polgármestere, Márki-Zay Péter ugyanis azt ígérte neki a karácsonyi látogatásakor, hogy próbálnak segíteni a lakásproblémájában, illetve abban is, hogy taníthasson zenét az ifjúsági klubban. A város közösségi oldalán megjelent egy videó is, ahol László a saját szerzeményét énekelte, szintetizátoron kísérve önmagát. Ezt nagyon sokan látták. Többek között Horváth Dávid zeneszerző, producer és Csűry Csaba énekes is, akik újrahangszerelték a dalt és egy profi stúdióban felénekelték. Az elkészült anyagot ünnepélyesen adták át a hajléktalan szerzőnek. Lehet, hogy lesz egy lemeze is.
László híres lett, megállítják az utcán, sokan biztatják. Fellépési felkérései is vannak, a határon túlról is. Sok ígéretet kapott, kíváncsi, mi teljesül majd belőlük. Annyi bizonyos, az ellopott fogsora helyett néhány nap múlva kap egy újat, amit az egyik korábbi punkzenész társ, az egyik Vörös Görény fizet ki.
Az ivással már régen felhagytam, mert az is kísértett. Ez egyébként a munkámat sohasem érintette, mert csak hétvégente tört rám az ital iránti vágy. Most vasárnaponként újra járok templomba is. Várok és reménykedek, hogy lesz hol laknom és lesz munkám is. Jó lenne tanítványokat toborozni, bár tanév közben ez nem lesz könnyű. A hajléktalanszálló egyik dolgozójának szintetizátorán állítom össze a műsorom, amit majd a felkínált fellépéseken adok elő
– tette hozzá reménykedve.
