2024.01.28. 21:00
Porcelánbabák a balástyai plébánián
Fantasztikus kiállítás nyílt tavaly szenteste hetének csütörtökén a balástyai plébánián: babák, porcelánbabák laktak be két szobát, és bár furcsának tűnhet, de élettel töltötték meg azokat. Virágh Istvánné Nagy Éva gyűjteményének több mint kétharmadát tekinthetik meg az érdeklődők, amire akár kétszer-háromszor is nyílhat mód, mert a tárlat még sokáig látogatható lesz.
A kiállítást szeretettel és izgalommal készítették, a famíliából szinte mindenki hozzátett valamit a végeredményhez.
Fotó: Imre Péter
A babagyűjtés egyik előzményének talán az országos hírű szakkörünk nevezhető, aminek volt 3 és 80 éves tagja is, és a kistelekiekkel segítettük egymást. Akadt a kínálatban festészet, kerámia, képzőművészet, akvarisztika, és még sorolhatnám, sok embert vonzottunk, őket gyűjtöttük közösségbe
– kezdte beszélgetésünket a balástyai Virágh Istvánné Nagy Éva.
23 éve gyűlnek
Huszonhárom éve, az első lányunokám születése előtt, rá gondolva találtam egy babát. Csúnya volt, ruhát varrtam rá, kicsinosítottam. Ebből indult a gyűjtés. Mire az unoka korban elért odáig, hogy örülhetett volna neki, játszhatott volna vele, már több mint száz porcelánbabám volt
– elevenítette fel a kezdeteket Éva.
Megemlítette, 80-100 éves darabok is vannak a kollekcióban, mintegy 20, köztük fehér porcelánból való is az 1800-as évek végéről.
Akkoriban csak kezet, lábat, fejet és vállat gyártottak, aki megvette, az varrt hozzá testet, ízlése és tudása szerint
– magyarázta.
Sokoldalú gyűjtő
Éva sokoldalú: korongozással és festészettel is foglalkozott, utóbbi alkotásaiból is volt kiállítása, például falunapokon egyéni tárlaton és a szakkörrel csoportosan. És a „halmozás” nem a babákkal kezdődött, előtte már gyűjtött például Pinokkió-figurát, szerencsét hozó, felfelé kunkorodó ormányú elefántot, vesszőkosarat és könyvet is. Utóbbit akkor hagyta abba, amikor a kötetek ára 4-5 ezer forint fölé kúszott.
Mindig kellett valamilyen kihívás
– indokolta gyűjtőszenvedélyét.
A közös pont
A babák váltak a családban a közös érdeklődési ponttá, tulajdonképpen mindenkit érdekelt, és csatlakozott a gyűjtéshez. Bármelyikünk utazott is el, külföldről nem hűtőmágnest, kisebb emléktárgyakat hoztunk, hanem porcelánbabákat. Mindenkinek tetszett, de egy idő után egyre többször tettük fel a kérdést: hová tegyük őket? Már egy egész szoba volt a lakhelyük, több mint 1500-ra nőtt a porcelán és a reborn, vagyis élethű babák száma. A könyvet elővehetem, újra elolvashatom, majd visszateszem a dobozba. A babáknál ez nem működik, azokat látni kell, és fontos volt számunkra, hogy ne csak mi gyönyörködjünk bennük. Meg kell mutatnunk másoknak is
– kanyarodott a kiállítás ötlete felé Virágh Istvánné.
A kiállítást szeretettel és izgalommal készítették, a famíliából szinte mindenki hozzátett valamit a végeredményhez.
A plébániára költöztek
Felajánlották a községnek, de az „üzlet” nem jött össze, mert az Emlékházban lévő és felkínált két szoba kicsi volt, nem felelt meg a célnak.
Végül Imre atya (Antal Imre plébános, a szerk.) ajánlotta fel a plébániát, annak két helyiségét a tárlatra
– mondta.
A december 21-ei megnyitón elhangzott, a kiállítást szeretettel és izgalommal készítették, a famíliából szinte mindenki hozzátett valamit a végeredményhez, például a helyi önkéntes tűzoltók és a megyei szövetség elnökeként ismert férj, Virágh István tervezte a polcrendszert, és a megépítésében az egyik unoka is vállalt és kapott feladatot. Itt kell megemlíteni, hogy a közel 1200 darabot felvonultató kivételes tárlatot előzetes egyeztetéssel, főként a hétvégeken tekinthetik meg az érdeklődők, ehhez a 70/368-9864-es számot kell tárcsázni.
Babák a nagyvilágból
Magyarországon kívül, többek között Németországból, Ausztriából, Olaszországból, Ukrajnából – ott nagyon szépeket készítenek, szakította meg a felsorolást Éva –, Szerbiából, Oroszországból, Spanyolországból és Törökországból gyarapodott a kollekció.
Annyi gyűlt össze, hogy érzelmileg csak azokhoz ragaszkodom, amelyekhez személyes emlékek kötnek, például a páromtól kapott ukránhoz. A kedvencem Görögországból származik, ott nyaraltunk, és séta közben láttam meg a kirakatban a zöld ruhás szárnyas angyalt. De nagyon drága volt. Mindennap elmentünk arra, megnéztem, megvan-e még. Egyszer azt mondtam Istvánnak: ha az utolsó napon nem eszünk, akkor is megveszem, jön haza velünk! Olyan érzés volt, mint a szerelem első látásra. Hazahoztuk, és ételre is maradt pénz
– mesélte nevetve.
Különlegesség a hibátlan porcelán Pinokkió-figura, mert hosszú és vékony orra sérülékeny, kevés az ép darab, Facebook-oldalakon sem fedezett fel egyet sem. Valamint élethű reborn babából is birtokol párat, amelyeknek csillagászati is lehet az ára – neki nem ilyen van. A gyűjtemény darabjait nem csak vásárolták, többet ajándékba kaptak ismerősöktől, barátoktól.
Fotó: Imre Péter
Megszólalásig hasonló
A legdrágább kapható, valóban élethű reborn baba szuszog, mosolyog, forgatja a szemeit, ha megsimogatják, nevet, ezért olykor gyerekpótló szerepet is betölt. Ismerek ilyen eseteket. Az egyik babakészítő közösségi oldalán kínált eladásra hasonlót, és a kommentekben mindennek lehordták, azért, hogy képes eladni a saját gyerekét. Ennyire hasonlított az igazi csecsemőre
– jegyezte meg Virágh Istvánné.
| Kutyák Kutyából is több, jelenleg hat van a háznál. Igaz, a négylábúakat nem gyűjtik, időről időre mégis gyarapszik a falka egy-egy kóbor vagy kitett jószággal, aminek két csivava a dédelgetett, kényeztetett tagja. – Belebetegednék, ha tudnám, miattam pusztult el – jegyezte meg Virágh Istvánné. – A legutóbbi „szerzeményünk” a nádasban maradt magára. Lehet, hogy elpusztították a családját, ő pedig akkor elkeveredett, és így maradhatott életben. Egy ideig láttuk mászkálni, többször jött a házunkhoz kosztolni, amikor végül azt kérdeztem a páromtól, Papa, jöhet? Azóta velünk él. Mikor oltattuk, az állatorvos is nevetett, és kérdezte a nevét. Azt mondtam, Hatos, mert hatodiknak érkezett – mesélte el Hatos történetét Éva. |
Fiúbaba nincs
Gyűjteményének egyik legújabb darabja a kiállítás nyitása előtt Kalocsáról érkezett, Jézust ábrázolja, és azt a bibliai eseményt jeleníti meg, amikor a vizet borrá változtatta. Ezt leszámítva nincs férfi- vagy fiúbabája, ritkaság. Ami arra hasonlít, arról hamar kiderül, hogy rövid hajú lány.
Még egy ilyet jó lenne találni
– árulta el, azt is megjegyezve: Pista bácsival szoktak veszekedni, de már hiányozna, unalmas lenne az élet, ha nem kapnának össze valamin, akár a babákon is.
De mindenben segít, az állványokat és a polcokat is ő készítette számukra, itthonra és a kiállításra is. Mindenben, így ebben is társak vagyunk.
