A tervezett falurombolás ellen Szegeden is felléptek a rendszerváltás előtt

A romániai falurombolás terve ellen szerveztek tüntetést, az előzményeket is megismerhetjük a Délmagyarország lapszámaiból.

„A romániai nemzetiségpolitika és tervezett falurombolás ellen tegnap, pénteken este Szegeden, a Dugonics téren csaknem kétezren tüntettek. ... Beszédet mondott Raffay Ernő, a József Attila Tudományegyetem bölcsészettudományi kara legújabb kori tanszékének adjunktusa, s felhívta a figyelmet arra, azért gyülekeztek össze, mert Szeged népe is csatlakozni kíván ahhoz az immár európai méretű tiltakozáshoz, amely a romániai falurombolási tervek meghirdetése után bontakozott ki.”

Ezek a mondatok a Délmagyarország 1988. október elsejei tudósításában jelentek meg.

Égő gyertyák

A tüntetés szónoka, Raffay Ernő arról beszélt: „A beolvasztásra törekedő román vezetésnek fel kellett ismernie, hogy az eddigi módszerek nem jártak eredménnyel, ezért született meg a falurombolási terv, amelynek ré­­vén a nemzetiségeket valóban fenntartó közösségeket szüntetnék meg mind fizikai, mind morális értelemben.” A beszéd után Kovács Zsolt, a Szegedi Nemzeti Színház művésze olvasta fel Katona Judit és Simai Mihály falurombolással foglalkozó versét, Domonkos László újságíró – 1988-ban a Délmagyarország kulturális rovatában dolgozott – Európa indiánjai című írását, és a szegedi értelmiségiek Grósz Károlynak címzett levelét.

Végezetül elénekelték a Himnuszt, majd a demonstráció résztvevői gyertyákat gyújtottak a Dugonics téri József Attila-szobornál.

Ez volt az első ellenzéki tömeggyűlések egyike az 1956-os események óta.

Hitt a diktátornak

A magyar–román kapcsolatok mélyponton voltak: a június 27-i budapesti, falurombolás elleni demonstráción 60-70 ezren vettek részt,

Ceausescu válaszul bezá­ratta a kolozsvári magyar nagykövetséget, rengetegen menekültek át a határon.

Szüts Pál egykori bukaresti nagykövet lapunk 1998. augusztus 28-i interjújában mondta el: Grósz Károly elhitte a román vezetőnek, hogy szó sincs falurombolásról, holott kapott tájékoztatást.

A rendőr is magyar

1998. október 24-i lapszámunk Sándor János színházi rendezővel, a tüntetés egyik szervezőjével közölt interjút. Fölötte a fotón a szervezők: Simai Mihály József Attila-díjas költő, Domonkos László újságíró, Bán János, a szegedi körzeti tévéstúdió vezetője, Borvendég Béla Kossuth-díjas építész, Varga Mátyás díszlettervező, Polner Zoltán költő, Kovács Zsolt, Sándor János, Tóth Valéria szobrászművész, Katona Judit költő, Bihari László és Raffay Ernő. A nyilatkozatot aláírta Kligl Sándor és Pavlovits Miklós is.

Az akkori rendőrkapitányt Sándor János kereste fel a tüntetés tervével. „...megkérdezte, név szerint vállalom-e a felelősséget? Igen, válaszoltam. Aztán amikor kikísért, és egy elhagyatott részén voltunk a folyosónak, azt mondta, „örülnék, ha megjegyezné, hogy az egyenruha alatt a rendőr is magyar ember”. Grósz Károlyhoz viszont hiába juttatták el a levelet, semmitmondó választ kaptak. A falurombolás tervét a román diktátor bukása törölte el.