Megtaláltuk Szeged legvirágosabb járdáját

A legvirágosabb településeket, legszebb kerteket versenyeken díjazzák. Azt a kategóriát azonban, amit mi találtunk meg, nem szokás versenyeztetni. Már csak azért sem, mert a virágok szokásos terepe az előkert, de itt máshogy alakult a helyzet. A virágok a járdán is átvették a hatalmat, és centiről centire foglalják el a járófelületet.

Egy szép előkert részeként indulhatott a honfoglaló növények karrierje. Van itt árnyékliliom, rengeteg petúnia, kukacvirág szorítja ki a járda réseiben a gyomnövénynek számító – de ehető – vastag porcsint, az érdes napszemvirág sárgája élénkíti a sok fehéret, halványlilát, rózsaszínt. A rozsdás vaskaput is „lezárták” a virágok, és nincs semmi letaposva: akárki lakik itt, nem sokszor mozdul ki.

Zavartalan a burjánzás, és nem valószínű, hogy bárki is panaszkodik, mert nagyon szép ez a járda, attól függetlenül, hogy eredeti feladatát így nem látja el. A virágmagok utat találtak a járdalapok réseibe, ott megkapaszkodtak, kihajtottak, és olyan burjánzás lett belőle, amit kár lenne megzavarni cipőtalpakkal. El tudjuk képzelni, hogy egyre nőnek és terjednek a virágok, míg végül úgy zárják el a meseházat, mint Csipkerózsikát a nevét adó növény.

Jól le lehet itt követni kicsiben, hogyan foglal vissza mindent a természet, amit az ember felad. A petúniának ez a fajtája ráadásul illatos is, nem csak a szemre hat az utcakép, hanem az orrunkra is, és ezt jó értelemben mondjuk.

A növények alatt egy macska is tanyázott, lustán, egykedvűen méregetett minket, miközben a virágtengert fotóztuk. Lehet, hogy tényleg egy mesébe keveredtünk.