2012.09.10. 19:51
Álmokat szőnek a kenderből
Csongrád megye - Felfedezte a kendert az építőipar, a szakértők már az ipari növény termesztésének újraindítását vizionálják. Csongrád megye volt a magyar kenderipar egyik bölcsője, mostanra azonban már csak a muzeális tárgyak maradtak meg.
A kendertermesztés lehet Magyarország jövője címmel jelent meg cikk a Világgazdaságban. Akár 800-1000 millió forintos beruházás is érkezhet a korábban hagyományosan kendertermesztésből élő kistérségekbe, ha az építőipar újra felfedezi ezt az ipari növényt – állítják tanulmányukban az ArchEnerg energetikai és építőipari klaszter szakértői. A technológia a legkorszerűbb passzívházak építésére, valamint épületek hőszigetelésére alkalmas.
A lefutatott modellek szerint egy, a kenderkóró előzetes feldolgozását végző üzembe 300 millió forintot kellene fektetni és 10 új munkahelyet teremteni. Az itt készült építőipari alapanyagokat, a rostot és a pozdorját feldolgozó üzemek pedig további mintegy 600 millió forintból épülhetnek fel, és újabb 35-40 embernek adnának munkát.
Miért keltette fel érdeklődésünket a cikk? Csongrád megyében a kendertermesztésnek több mint 100 éves hagyománya volt, az 5-6 ezer hektáron termesztett növényt olyan gyárak dolgozták fel, amelyeket az 1880-as években alapítottak. A rendszerváltás előtt a szegedi központú Kender- és Szövőipari Vállalathoz tartoztak a ma már nem létező nagylaki, eperjesi, komádi, hirdi gyárak, nem számítva a Szegeden található újszegedi, a Londoni körúti, valamint a Dorozsmai úti üzemeket.
[namelink name="Széll János"], a 2004-ben felszámolt és azóta le is bontott újszegedi Heavytex Zrt. volt vezérigazgatója, a kender szerelmese is olvasta a cikket. – A kender fantasztikus növény, építőipari hasznosításra alkalmassá teszi hőszigetelő képessége és tartóssága – mondta. – De nem igaz, hogy 300 millió forintból újra lehetne indítani a kendertermesztést. Ahhoz, hogy a rostig eljussunk, több milliárd forint, legalább 1000 hektáros terület, 1000 ember munkája kellene – ezt csak állami segédlettel lehetne megvalósítani.
A kender
A kender igénytelen növény: áprilisban elvetik, augusztusban learatják. A magjából kisajtolt olaj étolajként használható, de szappant, kozmetikai cikkeket is lehet belőle készíteni. A pozdorjából cellulózt, papírt és hőszigetelő lapokat, a rostokból készült fonalból műszaki szöveteket, ponyvákat, hevedereket, zsákokat, köteleket gyárthatnak.
Ma nincs a megyében iparszerű kendertermesztés és -feldolgozás. (Egy kezdeményezésről hallottunk, főszereplője külföldi befektetőkkel tárgyal, azt ígérte, egy hét múlva eldől, belevágnak-e.) Az ipari növényt a 70-es, 80-as években lenullázta a kőolajból egyszerűen nyerhető polietilén és polipropilén, amelyből zsineget, zsákot, műszaki ponyvát könnyen, gépesítve lehetett előállítani. Szemben a kenderrel, amelyet előbb áztatni kellett, hogy kinyerjék belőle a rostot. Az áztatás bűzzel, kosszal, nagyon nehéz fizikai munkával járt, hiszen a növényi részeket először el kellett „rohasztani". Igaz, az utolsó időkben már daruval, markolóval csinálták, és az akár 4 méter magasra nyúló kendert is speciális kombájnnal aratták.
– A kender újrafelfedezése egyszer már megtörtént – magyarázta Széll János, aki ma tiszteletbeli török konzul és az autópályákon használt aszfalterősítő rácsot gyártó Geotextil Kft. résztulajdonosa. – A 90-es években amerikai cégek kerestek meg bennünket, és évekig gyártottunk ruhaszövetet kenderből. De az alapanyagot már akkor is Romániában vásároltuk.
