Maroslelét Maczelka László tette fel Magyarország gombfocitérképére

Maroslele félreeső utcájában, megkopott téglakerítés mögött rejtőzik a bölcsőde tömbje. Téglaburkolatos udvarán készségesen útbaigazítottak: menjen csak, Laci bácsi hátul van, a mosókonyhában. Letűnt világot rejt a melléképület, kis konyha kotyogóssal, stelázsival és nejlonabrosszal. Balról zöld asztalok sorakoznak, első ránézésre pingpongasztaloknak nézi őket az ember, de a lapos, kerek „kupakok” és az arasznyi kapuk árulkodóak.

Maroslelén él az ország egyik legtapasztaltabb gombozója

– Gombozunk. Hivatalosan már szektorlabdának nevezik, de mi gombfocizni szeretünk – mondta mosolyogva Maczelka László, a maroslelei gombfoc­élet motorja. A férfi kávéval és friss pogácsával kínált.

– Nem szeretök edzés nélkül csinálni valamit... az első osztályú játékosok heti 20-30 órát is gyakorolnak, mi itt, Lelén hetente kétször, háromszor jö­­vünk le edzeni. Tizenegyen alkotjuk a csapatot, a legfiatalabb a 11 éves kisunokám, én mög a legöregebb vagyok a csapatban – részletezte.

A mosókonyha focipályává változott

Maczelka László fiatalon hozta magával a gombfocit Maroslelére, negyvenöt éve oda nősült, azóta szervezi a sportot a faluban. Az idős férfi cipész volt, majd a volánnál dolgozott, hétvégenként járt le a helyi gombfocisokat irányítani. A bölcsőde régi mosókonyhájában délutánonként négyen-öten, hétvégenként többen mennek le gyakorolni a pontrúgásokat.

A 13-as és az 5-ös szám bűvöletében

– Száznyolcvanszor százhuszonhárom centiméter az asztalunk, ebből a játéktér 160 cen­­ti hosszú. Húsz centire van a tizenhatos, hétre az ötös, ti­­zenháromra a tizenegyes, a kapu meg tizenháromszor öt centis – sorolta az idős szakosztályvezető.

– Kétszer tizenhárom percet játszunk, egyébként sok szabály van, órákig tudnám sorolni magának. Egy játékos, azaz egy gomb legfeljebb öt centiméter átmérőjű lehet – ecsetelte lapunknak a mester.

A sorsdöntő mérkőzés

A Magyar Asztali-Labdarúgó Szövetség ranglistáján jegyzett sportolónak jelenleg 194 pontja van. Október tizenkilencediké­­re nagyon készülnek a lelei gombozók, bejutottak ugyanis a harmadosztályú döntőbe, ha ott sikerül nyerniük, feljutnak a másodosztályba. A feljutásra egyébként korábban is adódott lehetőség, a sorsdöntő meccs akkor éppen Laci bácsin úszott el.

– Az utolsó percben vót egy helyzetöm, rárúgtam a kapura a labdát – nem hiszi el, amit mondok – , ide, a fölső lécre pattant, onnan levágódott a gólvonalra, fölvágódott megint ide, erre lepattant, gurult egyet, aztán mögállt ott oldalt. Azt hittem, fölrobbanok. Ez a döntő itt volt Lelén, hazai pályán – idézte fel a férfi.

Maroslelén a gombfocinak lelke van

Maroslelén idén augusztusban a XXVIII. Lelei Napok rendezvényén Martonosi György polgármester községi díjat adományozott Maczelka Lászlónak, aki meghatottan fogadta a „Maroslele Községért” kitünte­­tő címet.

Laci bácsi búcsúzóul meg­em­lítette, van egy másik díj is, amit szintén augusztusban, ám nem településétől, hanem a szövetségtől kapott, és elő is húzta a terített asztal alól a méretes kupát. A talapzaton a „Maroslelei gombfoci lelke” felirat olvasható, az idős labdarúgó csillogó szeme elárulta: erre a díjra a legbüszkébb.

Pécsről indult

Balogh László pécsi szabómester az 1950-es években elhatározta, hogy az ország különböző területein gombfocizó baráti társaságokat összekap­csolja, és közös bajnoki rendszert alkot a sport népszerűsítésére. 1961-ben megszületett a közös szabályrendszer, majd 1962-ben megrendezték az első Asztali Labdarúgó Magyar Bajnokságot.