Az orvosok mentették meg a beteg sorozatgyilkost

Békés városban született szegény családban K. Tibor, aki társával több emberrel is végzett a Dél-Alföldön a kétezres évek elején. Történetüket Bátyi Zoltán, a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkára mesélte el a Délmagyarországnak. A férfi a rendszerváltás után hajléktalan lett, szegedi lakatlan házakban, illetve az Indóház tér sarkán álló hajléktalanszállón húzta meg magát. 2001 előtt is követett már el bűncselekményeket, ám ezek csak kisebb súlyú lopások, csalások voltak. Családja nem volt, emberi kapcsolatait jobbára a hozzá hasonló hajléktalanok jelentették. 2001-ben sem állandó lakó-, sem munkahellyel nem rendelkezett.

Visszaeső volt

Bűntársa, K. Lajos életútja már érdekesebben alakult a gyilkosságsorozatig. Az 1965-ben született, alkalmi munkákból élő szegedi férfit rács mögé zárták már lopásért, sikkasztásért, csalásért, felbujtóként, csoportosan elkövetett rablásért, közokirat-hamisításért, orgazdaságért, több mint 10 évet töltött el különböző fegyintézetekben, utolsó büntetéséből 2001. augusztus 14-én szabadult. A férfi ezután felkereste régi ismerősét, D. Józsefet, akivel elhatározták, hogy elrabolják egy ceglédi gázkút bevételét. Fegyvert és autót is szereztek.

Egyikük bement a gázkút telephelyére, a riasztópisztollyal a kútkezelőt arra kényszerítette, induljon el a telep központja felé. A támadó ekkor egy lövést is leadott, amitől a pisztoly szét­esett. Ezután a rabló a telepről futva távozott, majd a tettesek a helyszínről kocsival menekültek, ám az autó rendszámát a kútke­zelő fel tudta jegyezni, így a rendőrség a kocsit körözni kezdte.

Keresték a rendőrök

D. József Szegedre visszaérve megtudta, hogy a ceglédi események miatt a rendőrök már keresték a lakásán, ezért K. Tibortól kért segítséget az elrejtőzéshez, aki ekkoriban Szeged egyik kertvárosában, Baktón lakott.

K. Tibor D. Józseftől azt hallotta, hogy egy 70 éves asszony lakásán nagyobb összegű készpénz, arany ékszer és egyéb érték található. A terv kész is volt, rárontottak a nőre.

2001. szeptember 3-án délelőtt K. Tibor elvitette magát a szegedi Kisteleki Ede utcába, majd kaputelefonon felcsengetett az asszony lakásába, és a sértett fiának kiadva magát jutott be a házba. A lakásba belépve azonnal ütni kezdte áldozatát, aki hangosan kiáltozott. Ekkor egy fürdőköpeny övével megfojtotta, majd átkutatta a lakást, és végül hozzávetőlegesen 160-170 ezer forint értékű készpénzt és aranyat, valamint 8-10 üveg márkás röviditalt, egy bőrkabátot és egy táskát vitt magával. Zsákmánya nem haladta meg a 200 ezer forintot. A sértett holttestét szeptember 7-én az asszony fia fedezte fel.

Meg kellett halnia

Ekkor azonban homokszem került a fogaskerekek közé, mert D. József úgy döntött, hogy feladja magát a rendőrségen, abban bízva, akkor talán enyhébb büntetést kap majd. Szeptember 21-én neki is meg kellett ezért halnia.

Nyugtatót kevertek az italába, és amikor a férfi elaludt, egy szőnyeget borítottak rá és a két gyilkos áldozata mellkasára nehezedett olyan erővel, hogy az életéért küzdő férfinak két bordája is eltörött. A hullát még aznap egy kiskundorozsmai lakatlan tanya melletti kiszáradt kútba rejtették, a holttestre törmeléket szórtak. A testet a rendőrség 2001. december 19-én megtalálta.

A bűncselekmény-sorozat Kiskundorozsmán folytatódott, ahol megint egy idős nőt szemeltek ki.

Dorozsmán is lecsaptak

Október 25-én ki is mentek Dorozsmára, hogy megszerezzék a pénzét. Az idős asszonyra a melléképületben találtak rá, és a kiáltozó nőtől azonnal a pénzt követelték. Vele is végeztek, viszont a lakásából csupán 3000 forintot zsákmányoltak. Az asszony volt a harmadik áldozat, és innen már nem volt visszaút.

Egy férfi volt a következő célpont, akinél minden reggel sok pénz volt. A tarjáni lakótelepen csaptak le rá. Három lövés dördült, az áldozat a kórházban halt meg.

K. Tibor még aznap délelőtt egy szegedi színesfém-felvásárló telepet is kirabolt. Az ott dolgozó alkalmazottat egy vascsővel fejen ütötte, majd 40-70 ezer forint közötti összeggel menekült a helyszínről. Itt szerencséje volt a megtámadottnak: „csak” nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

Életfogytiglan mindkettőnek

Lebukásuk után társtettesként, több emberen, előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból elkövetett emberölés, rablás és lőfegyverrel, lőszerrel való visszaélés bűntettében találta bűnösnek a Csongrád Megyei Bíróság 2003. szeptember 26-án K. Tibort mint I. rendű vádlottat. Ezért életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ügy II. rendű vádlottját, K. Lajos társtettesként, előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés, társtettesként fegyveresen elkövetett rablás, bűnsegédként fegyveresen elkövetett rablás és bűnsegédként elkövetett rablás miatt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést kapott, kimondva, hogy leghamarabb harminc év letöltése után szabadulhat.

A Szegedi Ítélőtábla 2004. március 25-én helybenhagyta az első fokon meghozott ítéletet, és a két elítéltre várt az ország legszigorúbb fegyintézete, a szegedi Csillag.

Ám K. Tibor mégsem ide költözött be, mert akkor már rosszindulatú daganatos betegségében szenvedett, emiatt egy rabkórházban folyamatos orvosi kezelésben részesült. Az életét az orvosok megmentették, ma is fegyházlakó, és élete végig az is marad.