Lakberendezési szakkönyvből történelmi regény

És újra felkel a nap – ezzel a címmel kapható a könyvesboltokban mától a szegedi Pap Éva első regénye. A történet a két világháború közötti időszakban veszi kezdetét, középpontjában pedig egy szerelmi háromszög bontakozik ki. A könyv megjelenése kapcsán a szerző, Pap Éva vállalta, hogy kielégíti kíváncsiságunkat és választ ad arra, miért kezdett el írni és milyen viszony fűzi a romantikus-történelmi regényekhez, melynek immár ő is az egyik hazai képviselője lett.

Mi hozta meg a kedvet, ihletet az íráshoz?

Korábban kísérleteztem a különböző kifejezési formákkal, mint újságírás, színház, egyéb alkotó tevékenység, mint jelen esetben a lakberendezés, amit hivatásomnak tekintek. Eredeti szándékom az volt, hogy lakberendezőknek írjak egy szakmai könyvet, amelyben megosztanám velük azt a fontos gyakorlati tudást, amelyet nem érintenek a szakmai képzések. Maximalista lévén, beíratkoztam a Magyar Íróképző kurzusaira, és az első alkalommal hazafelé a vonaton egy novellát kezdtem el írni. A szakkönyv kétharmada is elkészült, de nem fejeztem be. Ráéreztem az írás ízére, és rendkívül nagy szakmai alázattal viszonyulok hozzá ma is. Ötvenévesen sok minden kimaradt az életemből ezzel kapcsolatosan, mint a rengeteg olvasás is, amelyet igyekszem bepótolni, ha egyáltalán lehetséges. Ha visszagondolok, a könyveket már akkor imádtam, amikor még beszélni sem tudtam. Egy könyvvel órákig el voltam magamban, mesélte az édesanyám. Aztán az iskola rendszer nem segített az unalmas kötelező olvasmányokkal megszerettetni magát az olvasást. Arra, hogy miként válasszam ki a számomra megfelelő könyvet, csak évtizedekkel később jöttem rá. Szerencsére mára vannak olyan olvasásnépszerűsítő csoportok, amelyek ösztönzőek, azokra, akik amúgy is fogékonyak az olvasásra.

Mi adta az ötletet a regényhez?

A szerelem számomra az egyik legmegfejthetetlenebb, legbonyolultabb téma, amely nagyon izgat. Talán épp ezért szúrt szemet a családban a férjem nagymamájának a története, ami adta az ötletet. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem hiteles családtörténet, az eseményeket már én színeztem ki.

A regény cselekménye Szabadkán játszódik. A helyszínválasztásnak van valamilyen különleges jelentősége?

A szabadkai ház pincéjében találtam rá hat cipősdoboznyi levelezésre, amelyek igazi kortörténeti dokumentumok. És a férjem nagymamájának fényképalbumát lapozva figyeltem fel olyan családi fotókra, amelyen a nagymama és a nagytata mögött több helyen egy jóképű férfi állt. Kérdeztem, is, hogy ki ő, és a válasz az volt, hogy senki. Akkor már sejtettem, hogy valaki. Ezek után tudtam meg, hogy a nagyapát egy vadászbalesetben meglőtték, olyan testrészén, ami után már mint férj, nem tudta teljesíteni a “feladatát”. Így került a képbe a legjobb barátja személyében egy harmadik. Mivel mindez Szabadkán történt, úgy döntöttem, hogy megtartom az eredeti helyszínt. Több, mint húsz éve alaposan betekinthettem ebbe a számomra érdekes kultúrába.

Közelebbről is megismerkedett a délszláv kultúrával. Milyennek találta?

1996-ban, a délszláv háború utolsó időszakában ismerkedtem meg számos vajdaságból átmenekült/áttelepült emberrel, akik munkatársaim, barátaim lettek. Többekkel a mai napig is szoros kapcsolat alakult ki. Számomra szimpatikus volt a nyitottságuk, a mentalitásuk, amely egészen más, mint az anyaországi magyaroké. Az ételek, a zenei és a filmkultúra a maga sajátos néhol kesernyés hangvételével, de a zenéjük érzelemgazdag világával rabul ejtett. A népszerű énekesek dalszövegein keresztül kezdtem elsajátítani a szerb nyelvet, amelyet ma már jó társalgási szinten beszélek. Fontos, hiszen ez alapja annak, hogy mélyebben megismerjünk egy adott kultúrát.

Már készülőben a második könyve, melynek a helyszíne Szeged-Szarajevó-Szabadka. Mit lehet tudni erről a műről?

A jelenlegi regény főhőseinek van egy fia, aki a történet végére Szarajevóban kezdi meg az egyetemi tanulmányait. Az említett pincében talált levelek nagy része az 50-es évek közepén íródott, ami ismét egy másik rendkívül izgalmas időszakot ölel fel. A történet teljesen más hangvételű lesz, kapcsolódni fog az előzőhöz, de hogy megértsük, nem kell hozzá olvasni az És újra felkel a nap-ot. A történet már rég megszületett a fejemben, jelenleg a levelek feldolgozásánál tartok, és amint kész, kezdem az írást.

Mi a véleménye a magyar romantikus-történelmi regényről, mint műfajról?

Azt gondolom, hogy ebben a világban, ahol élünk, rengeteg szomorúsággal találkozunk, bántalmazással, félelemmel és bizonytalansággal, hogy a mostani járványt említsem. Szakkifejezéssel élve múltorientált típus vagyok, aki a múlt pozitív eseményeiből töltekezik, igyekszik megélni a jelent, és gondol a jövőre. Épp ezért vonz, hogy a történeteim aktuálisak legyenek, amiről szólnak, azok akár ma is megtörténhetnek, de ha a múltban játszódnak, akkor az egy plusz színezetet ad. Úgy gondolom, hogy sok hozzám hasonló olvasó van, akik ki vannak éhezve az ilyen irodalomra. Éppen ezért gondolom azt, hogy hiánypótló a hazai és a vajdasági palettán.