Sehol máshol nem lehet ilyen hely

Önálló kiállítási teret kap a Li­­getben a nyolcvanöt évvel ez­­előtt született színészlegenda: Őze Lajos. Életútja, munkássá­­ga és alakja előtt emlékházzal tiszteleg a múzeum. Mint Farkas László, az intézmény igazgatója kiemelte, az emlékház megalapítása egyik alapvető törekvése volt, és ahhoz, hogy ez létrejöhessen, szükség volt a város támogatására és a színész fia, Őze Áron, valamint Bodolay Géza színházi rendező, Gajdó Tamás, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tudományos főmunkatársa, továbbá kollégái, Darabos Judit és Nátyi Róbert segítségére is.

Az intézményvezető Verebes István üzenetét is tolmácsolta, amiből kiderült, Verebes Őze Lajos színészetét intellektuális, érzékekre ható vonzásként jellemezte, játéka olyan volt számára, mintha egy zenekart hallgatna.

Az időkapszula elhelyezése előtt Szabó Zoltán, a város polgármestere olvasott fel két rövid történetet a Szentesi Anekdotákból Őze Lajosról, majd Gajdó Tamás és Nátyi Ró­­bert beszélt az emlékház létrehozásának jelentőségéről, kiemelve azt, hogy a kiállítótér megvalósulásával sokféleképpen lehet majd felidézni a színészóriás alakját, valamint azt, hogy ezzel Szentes és a mú­­zeum még inkább kivívja a helyét az ország kulturális, szellemi térképén.

Az eseményen Őze Lajos fiai, Áron és Gábor is részt vettek. A család nevében Őze Áron em­­lékezett. Elmondta, nehéz azt megélnie, hogy a most felnövekvő generáció nem ismeri Őze Lajost, ezen ennek a helynek változtatnia kell.

– Fontosnak tartom, hogy ez az emlékház megvalósul, sehol máshol nem lehet ilyen hely, csak Szentesen, hiszen ebben a városban otthon vagyunk, az Őze név Szenteshez kapcsolódik – fogalmazott a színészlegenda fia.

Ezt követően bocsátották a földbe az időkapszulát, ami­be Őze Lajos egyik kedvenc verse, Az ős Kaján egy részlete került Ady Endrétől, valamint – utalva a mai korra – egy steril szájmaszk is helyet kapott. Szintén az időkapszula része egy birkakolomp, erről Őze Áron elmesélte, hogy ez a ko­lomp a szentesi Őze-ház nyári konyhájának bejáratánál volt, majd a családi házukban csilingelt.

A kapszulát végül keverttel locsolták meg, miközben el­­hangzott a „Megáll az idő” egyik Őze-idézete is: „Azért ezt a kevertet még nem tudták elrontani.”