Árvízi hősök emlékhelye Makón

– Az árvízi küzdelemnek névtelen hősei vannak: többek között önkéntesek, magyar és orosz katonák, munkások, vízügyi szakemberek – mondta Halmágyi Pál nyugalmazott múzeumigazgató, aki tegnap, a makói árvízi emlékjel avatásakor felidézte a fél évszázaddal ezelőtt történteket. Beszélt a kitelepítésről és a megáradt folyóval folytatott heroikus küzdelemről, amelynek sikere nyomán a település ma is létezik. Nem volt biztos, hogy így lesz: a folyó 624 centiméterrel tetőzött, megállításához több százezer homokzsákra volt szükség – emlékeztetett a történész.

A járvány közbeszólt

A makói árvízi emlékhelyet a Szegedi és a Kölcsey utca kereszteződésénél, a Marostól nem messze alakították ki – egyúttal az itteni kis parkot is rendbe hozták. Az emlékművet már sok-sok évvel ezelőtt megtervezte Karsai Ildikó grafikusművész, a betonból és üvegből megálmodott szobor megvalósítását azonban keresztül húzta a világjárvány. Ehelyett most közösségi összefogással, adományokból állítottak fel egy másik, de legalább ugyanolyan kifejező műalkotást, amely az egykori védmű egyik eleméből áll, rajta egy nagy méretű képpel az árvíz hőseiről, a túloldalon pedig egy rájuk emlékező felirattal. A park mellett álló egyik ház oldalán egy korabeli vízmérce azt is megjelöli, milyen magasan állt volna ott a víz, ha nem járnak sikerrel a gát védői.

Mindig kell az összefogás

– Ahogy ötven éve az összefogás mentette meg a várost, úgy most, a koronavírus-járvány idején is erre van szükség – mondta a polgármester, Farkas Éva Erzsébet, aki szerint ennek is jelképe az emlékmű. Az avatás is szerény volt: a képviselő-testület tagjai jöttek el – köztük az ötletgazda Kovács Sándor –, akik a nyugalmazott múzeumigazgató rövid beszéde után, mindössze egy-egy szál virágot helyeztek a mementóhoz.