Az állatait szeretné megmutatni a csongrádi Emese

– Dédnagyapámék és a nagyszüleim is tartottak állatokat, rengeteget vittek magukhoz kis­­koromban. Náluk volt egy sa­ját kis bocim, akkor szerettem bele a mezőgazdaságba, az állattartásba – kezdte történetét Kasza Emese. A tizenkilenc éves lány Csongrádon él a családjával, jelenleg több mint háromszáz hektáron gazdálkodnak és közel hetven szarvasmarhát tartanak. Emesének vannak saját jószágai is: a sertéseit nemrég adta el, így most kilenc állattal foglalkozik, vannak szarvasmarhái, lova, szamara, kecskéi és juhai is.

– Mindig is szerettem az állatokkal dolgozni, foglalkozni ve­­lük. Öt éve vannak sajátjaim, tizennégy évesen, az általános iskolai ballagási pénzemből vettem az elsőt, egy lovat. Aztán két év múlva vettem egy másikat is, majd szépen sorban jött a többi is – beszélt az állatairól Emese.

A fiatal gazdálkodó el­mondta, nem azért tartja ezeket az állatokat, hogy haszna legyen belőlük, és az is biztos, hogy egyiküket sem fogja eladni.

– Inkább szabadidős céllal tartom őket, nem azért, hogy hasznot húzzak belőlük. Iskola után mindig azonnal jöttem hozzájuk, mindennapos feladat számomra az ellátásuk és gondozásuk, legyen tél vagy nyár. Ajándékot, az öt hónapos fehér bocimat szeretném majd tenyésztehénnek nevelni, és eb­­ből egy saját tenyészetet létrehozni – mesélt terveiről a gazdászlány.

Márpedig tervekből van jó pár: Emese végzős a Bársony István Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskolában, környezetvédelem és vízgazdálkodási technikus végzettséget szerez idén, majd egyetemen tanulna tovább.

– A Kaposvári Egyetem lótenyésztő és lovassportszervező agrármérnöki alapképzésére jelentkeztem. Nagy szenvedélyem a lovassport, ezért is szeretném megszerezni a jövőben azt a tu­dást, amivel az állattenyésztést és a lovassportot is professzionálisan tudnám folytatni. Két éve kezdtem el a fogathajtást, CAN-D kategóriában versenyzek. Lovagolni is szeretek, volt, hogy lóháton tereltem a marháinkat, nem volt egyszerű fel­adat a hetvenfős csordát egyben tartani – emlékezett vissza mosolyogva Emese.

Míg beszélgetünk, fel-felcsipog a telefonja, a fiatal lány rá sem néz, tudja, hogy egy újabb üzenet vagy ismerősnek jelölés érkezett.

– Ez a verseny miatt van – mondja. – Tavaly láttam először, hogy szerveznek Gazdász Szépét, és úgy gondoltam, erre én is benevezhetnék. Azóta kicsit „felfordult” az életem, rengetegen jelölnek be ismerősnek vagy küldenek üzenetet, hogy ők is szavaztak és drukkolnak nekem. Jóleső érzés, hogy így összefogtak ér­­tem az emberek, de igazából nem is magam miatt csinálom. Három lány jut a döntőbe, ha sikerül bekerülnöm ebbe az első háromba, akkor egy rövid videót is kell majd készíteni arról, hogy mivel foglalkozunk. Nem magamat, hanem elsősorban az állataimat szeretném megmutatni, hogy milyen szeretnivaló lények – összegzett a Gazdász Szépe-jelölt.

A közönségszavazás május 30-ig tart, ezt követően a három legtöbb szavazatot kapott lány kerül a döntőbe, közülük június 7-én választják ki a végső győztest.