140 éve forrt egybe a két Szeged

A lakosok régi vágya volt, hogy városuk Újszeged községgel egye­­sülhessen. A Tisza túlpartján fekvő birtokok legnagyobb részét ugyanis a polgárok bérbe vették már a 18. században, Új­­szeged mégis Torontál vármegye fennhatósága alatt állt.

– Szeged szabad királyi város volt, Újszeged azonban Torontál vármegye részét képezte, lakossága mintegy nyolcszáz fő volt. A 19. század elején csupán nyolcvan ház állt a területen, amelyek a község magasabban fekvő részein, az Alsó, a Közép és a Felső kikötő soron, valamint a Temesvári országút mentén álltak. A mélyebben fek­­vő terület mocsaras volt. Akkoriban még ott húzódott a Maros-kanyar, amelynek mai emléke a Holt-Maros, és az áradások folyamatosan veszélyeztették a területet – magyarázta Blazovich László történész, a Csongrád Megyei Levéltár ko­­rábbi igazgatója. A professzor hozzátette: a mocsaras részen az átjutást a fából készült, úgynevezett százlábú híd segítette, amely 1870-ig állt.

Szórakozónegyed

Mindössze 7-8 telektömb állt az újszegedi részen, majd további 110 keskeny szalagtelket hasítottak ki később a területen. A ligetet 1858-ban egy császári tiszt, báró Reitzenstein Vilmos ezredes és katonái alakították ki.

A telkeken kertet műveltek, gyümölcsöt és zöldséget ter­mesz­­tettek a szegediek, egyébként pedig afféle nyaraló-szórakozó negyedként funkcionált a folyó túlpartja.

– A zömében földszintes kerti és lakóházakon kívül nem sok számottevő épület állt Újszegeden, mindössze az iskolaépület, egy dohánybeváltó, a téglagyár, majd a Zsótér-féle magtár – fejtette ki a jogtörténész professzor.

az árvíz hozott váltást

Az 1879-es nagy árvíz a várost romba döntötte, az újszegedi rész azonban épen maradt. A tragédia után Szeged rendezése országos ügy lett, amelynek ér­dekében egy törvénycsomagot fogadott el az országgyűlés. A 16. törvénycikk rögzítette Szeged és Újszeged egyesülését, amelyet 1880. április 27-én szentesített az uralkodó. A képviselőházban két nappal, a főrendi házban pedig három nappal később hirdették ki, június 5-én pedig Szeged ténylegesen is átvette közigazgatásilag Újszegedet.

– Az egyesülés nem hozott forradalmi változást Újszeged életében, lassan fejlődött a városrész, továbbra is elsősorban szórakozónegyedként funkcionált. A népkertet városi szórakozó er­­­dőnek nevezték, zenés-táncos mulatságaiban vigadott minden társadalmi réteg. 1880 és 1900 között mindössze 39 lakóház épült, 1901 és 1911 között pedig csupán további 34 – mondta.

Zsebbe kellett nyúlni

A nyugdíjas levéltár-igazgató ki­­fejtette továbbá: az átjárás a településrészek között korántsem zajlott olyan zökkenőmen­tesen, mint napjainkban. A Bel­­városi híd vonalában, ahol a legszűkebb volt a folyó, rév üzemelt.

Csónakokon szállították az embereket egyik partról a másikra. Majd időszakosan pontonhíd könnyítette az átjutást, azt azonban hajó áthala­dásakor kinyitották, télen pedig elbontották. Ráadásul a réven és a hídon is fizetni kellett az áthaladóknak. Az első vashíd 1883-ra készült el, amely a mai Belvárosi híd elődje volt, hídpénzt egészen 1930-ig kellett fizetni az áthaladásért.