2020.06.22. 10:40
Ópiumot szívattak a gazdákkal
Bedrogozták, kifosztották – ismerős szavak a rendőrségi hírekből. A Délmagyarország már 1913-ban is írt olyan szegedi bűnesetről, ahol ópiummal kábították el az áldozatot. Vásárhelyen vetőgépeket adtak el ügynökök a gyanútlan gazdáknak.
Kóválygott a fejük
Egy másik gazda is azt mondta a Délmagyarországnak a cigarettáról: „Valamit tehettek bele, mert úgy kóválygott a fejem utána, hogy az csuda!” 6-7 millió koronával az ára felett ment el minden vetőgép. A gazdák magukhoz térve megállapították, hogy elkábíthatták őket. Végül „egy sereg gazda feljelentést tett a hatóságnál (…), hogy beugratták őket a gépvételbe, mert meg vannak győződve, hogy a vigécek ópiumos cigarettával operáltak, ugy kábították el őket és íratták alá velük a duplaösszegü váltókat.” A cég ügyvédje már járt Vásárhelyen, írtuk, hat gazda máris szabadult a bajból.
Nem ez az egyetlen ópiumos bűncselekmény a század első évtizedeiből, amiről megemlékezett az újság. 1913. augusztus 10-én rejtélyes szegedi bűnesetről számoltunk be: egy évvel korábban kifosztottak egy vasúti hivatalnokot Felsővároson. Egy „vörös hajú, feltűnően elegáns hölgy csalta el az Erdő-utcai barlangba”. Elaltatták és elrabolták az értékeit.
Ópiumbarlang a körtöltésnél
„Én mindjárt láttam ugyan, hogy »nehéz tyúkkal« van dolgom, de azért főzni próbáltam. Képzelheti boldogságomat, amikor éjfél után megengedte, hogy haza kísérjem.” – mesélt a hivatalnok a kávéházi ismerkedésről. Egy órát kocsikáztak szűk utcákban, bementek egy kapualjba, át az udvaron, a szemétdomb mögött egy alacsony kis épületbe. Ott lépcsők vezettek le egy másik világba: „egy hatalmas előcsarnokban találtam magamat (…) hatalmas csillár égett,(…) kristálytükrök álltak a fal mellett és nagy levelű pálmák.” A vörös hajú szépség pazarul berendezett szobába vezette, ahol kis fülkék voltak elhelyezve. Elszívott egyet az elé tett cigarettákból – innentől filmszakadás, úgy vélte, egy ópiumbarlangba csalták. Aranyórája, aranylánca, ezüst cigarettatárcája nélkül ébredt a Makkoserdőben. A barlangra nem akadtak rá a nyomozók. Pedig kimentek a helyszínre, még a bérkocsit is előkerítették.
Meglopták még a borkereskedőt is
1921. június 2-án írtunk egy másik szegedi bűnesetről. Geigner József borkereskedő tett feljelentést a rendőrségen, mert „lakásából hónapok óta különféle értékeket lopnak el.” A nyomozás kiderítette, hogy amikor Geigner családja esténként sétálni ment, az egyik szolgáló, özvegy Juhász Mihályné ópiumot kevert Geigner teájába, aki ettől elaludt. Juhászné a lopásba később bevont még két szolgálót, a nyomozók találtak nála ópiumot és „álomport” is. 1927-ben pedig egy Párizsban élő fiatalembert fosztottak ki a szegedi vonaton, miután átutazott fél Európán. Útitársa vasúti hivatalnoknak adta ki magát, mielőtt leszállt, udvariasan cigarettával kínálta. A fiatalember elaludt, pénze nélkül tért magához. Két évvel korábban a Délmagyarország is hírül adta: Szegeden razziát tartottak ópiumügynökök után, és a patikák mérlegeit is ellenőrizték – de senkit sem kaptak el.
