Aranyat mostak a Maros-torokban

„(...) Az agatirsz a legelső név szerint ismert nép, mely a Kárpát-medencében tanyázott, mégpedig a Maros mentén. Már Hérodotosz megemelékezik pompás aranyékszereikről, valamint arról is, hogy országuk folyóiban, azok fövenyében sok az aranyrög és az aranypor” – írta N. László Endre Aranymosás a Tiszán és mellékfolyóin című hatrészes sorozatában a Délmagyarország 1985. augusztus 14-i lapszámában.

A Tisza és az arany kapcsolatáról a mai embernek leginkább a tiszai ciánszennyezés jut eszébe. Pedig a Tiszán és mellékfolyóin évszázadokon, talán évezredeken át foglalkoztak aranymosással.

Kopik a lágy fém

A folyók felső szakasza erre al­kalmasabb, mint az alsó, hiszen „Minden aranyász vagy geológus tudja, hogy a folyó hordalékában található arany — hosszú »utazása« során — egyre kopik, hiszen rendkívül lágy fém, és még a folyóvizekben lassan utazó kemény kavicsok is egyre aprózódnak. Ezért az aranyászok, amikor nem állták útjukat államhatárok, a lehető legjobban megközelítették a folyók, patakok aranyának lelőhelyét, mert ott könnyen — akár egy tál segítségével — kimosható, na­gyobb aranyszemekre bukkantak” – írta a sorozat szerzője.

Bolondok ezök

1927 augusztusában azonban a Maros legeslegalsó szakaszán keltett feltűnést két aranymosó, tettükre magyarázatot is adtak lapunknak. „A Maros torkolatánál, ahol a legsebesebb a viz sodra, két félig meztelen, tagbaszakadt férfi lábakon álló teknő mellett hajladozik. A 20—30 méter széles ártér homokját lapátolják a faalkotmányba, amelyen keresztülfolyik a Maros vize. Azt mondják, aranyat mosnak. Lent a parton néhány kisgazda nézi a munkát. (...) — Nem lössz ebbül semmi! — véli az egyik, — Bolondok ezök, homokot hányni a vízbe ... Ki látott már olyat!” A bámészkodó tá­paiak megegyeztek, hogy huncutságot művelnek, de a két férfi felvilágosította a Délmagyarország újságíróját: tényleg aranyat mosnak, Amerikából hozták haza a tudományt. Akár a Kaliforniából hazatért gazda, akiről egy évvel azelőtt írta meg lapunk: kávét termeszt a röszkei fekete földben.

Nincs aranyhomok

Ők is tudtak róla, hogy Erdélyben, a Maros felső folyásánál régóta mosnak aranyat, és nem is rögökre számítottak a folyó alsó szakaszán. A talajviszonyokból a tápai rétnél ar­­ra következtettek: „itt feltétlen aranynak kell lenni”.

„A Maros arany termő rétegeken folyik keresztül és a kőzeteket állandóan mossa, szaggatja. Mivel gyors a folyása, nem le­hetetlen, hogy az aranyat tarta1mazó homokot nagyobb mennyiségben a torkolatnál rakja le” – vélték, de cikkünk megje­lenéséig nem jártak si­­kerrel, a homokot felküldték bevizsgál­tatni az Országos Földtani Intézetnek is.

Később sem cikkeztünk róla, hogy meg­­gazdagodtak volna, de hát ismerünk erre egy régi szólást is: „Sokat fárad a vadász, ritkán száraz a halász, mindig rongyos az aranyász”.