2020.07.21. 18:00
Csillagok közé repít a csanyteleki buszsofőr
Tízévesen kezdett érdeklődni a csillagászat iránt Sáfár Sándor, az égbolt vizsgálata azóta a szenvedélyévé vált. A civilben buszsofőrként dolgozó fiatalember a világűr iránt érzett szeretetét írásba is foglalta, nemrég jelent meg első tudományos-fantasztikus regénye.
Nemrég jelent meg Sáfár Sándor első regénye.
Fotó: Majzik Attila
A közelmúltban jelent meg Sáfár Sándor Kirrda című könyve, amelyben egy távoli világ lakóinak életébe pillanthatunk be. Az izgalmas sci-fi történet évekig érlelődött benne: sokáig elérhetetlennek tűnt számára, hogy valaha nyomtatásban jelenjen meg.
Közel hozni a csillagokat
A világűr szeretete tízévesen „fertőzte meg” Sáfár Sándort, egyik tanára szerettette meg vele a csillagászatot.
– Pusztai János tanár úr hatására szerettem bele ebbe a hobbiba, az első távcsövemet az ő és az édesapám segítségével magam építettem. Óriási sikerélmény volt, ha tiszta volt az idő, minden áldott éjszakát kint töltöttem az ég alatt. A mai napig megmaradt ez a szenvedélyem, de ma már egy épített dombon, számítógép-vezérelt távcsővel vizsgálom a csillagokat, egy miniobszervatórium építése is tervben van – mesélt a hobbijáról Sáfár Sándor.
Fotó: Majzik Attila
Megvan a kapcsolat
Az íráshoz a csillagászat megkedvelése mellett az irodalmon keresztül vezetett az út.
– Gyerekkoromban még más világ volt, vagy fociztunk, vagy bunyóztunk, vagy olvastunk. Én faltam a könyveket, a magyar sci-fi írókat szeretem a legjobban, főleg Nemere Istvánt. Aztán tizenévesen olvastam Carl Sagan Kapcsolat című könyvét, láttam filmen is, és akkor kedvet kaptam az íráshoz, persze ez akkor még talonba került egy jó pár évre.
Aztán három évvel ezelőtt olvastam Dancs Imre A programozó című könyvét, ami nagyon tetszett, fel is vettem vele a kapcsolatot, és neki mondtam el, hogy van egy ilyen ötletem, ő pedig biztatott, hogy vágjak bele az írásba – idézte fel az első könyves író.
Mobilon pötyögte
A történet megírásához egy végtelenbe nyúló várótermi üldögélés adta meg az első lökést. Orvosra várás közben vette elő a mobilját, és kezdte ott megírni az első oldalakat.
– Unatkoztam, gondoltam, most ráérek, elkezdem megírni a történet vázlatát, így kezdődött a regényírás. Buszsofőrként dolgozom, sokszor kell várakoznom, olyankor mindig elővettem a telefont, írtam egy-két gondolatot. Álmodozó típus vagyok, ahogy egymás után születtek az oldalak, elhittem, hogy író lehetek – mondta el Sáfár Sándor.
Fotó: Majzik Attila
Mintha a saját gyerekét
A könyv megjelenéséig azonban még hosszú út vezetett. Időközben részt vett pár mikronovellájával egy irodalmi pályázaton, ahol harmadik helyezést ért el: ez megerősítette, hogy érdemes az írással foglalkoznia.
– Innen már úgy éreztem, lehet belőle valami. A kiadókeresés azonban nehezen ment, kis híján feladtam, de aztán egy ismerősöm ajánlotta az Underground kiadót, náluk jelent meg a könyv. Kimondhatatlan érzés volt a nyomtatásban megjelent könyvet átvenni, olyan, mintha az ember a saját gyerekét fogná a kezében – beszélt érzéseiről Sáfár Sándor.
Az első könyves író már dolgozik a regénye folytatásain, a Kirrda következő részét karácsony előtt szeretné megjelentetni.
Ritkaságkollekció
Egy szobát megtöltenek a kvarcjátékok, 8 és 16 bites számítógépek, mobiltelefonok, a nyolcvanas és kilencvenes évek technikai eszközei Sáfár Sándor otthonában, többségük működőképes is. Egy Spectrum ZX81-en még programozik is: egy skót barátja hamarosan iPhone-ra megjelenő ZX81-emulátorában az ő egyik játéka is szerepelni fog. A ritkaságkollekcióját szeretné a nagyközönségnek is megmutatni, elsősorban szülőfalujában, Csanyteleken szeretne egy állandó kiállítást létrehozni korhű környezetben.
