Százhúsz éve áll a Hősök Kútja

Maroslele főterét a neogótikus stílusú katolikus templom mellett egy érdekes kút is díszíti. A Hősök Kútjából víz már nem folyik, pedig egykor kristálytiszta artézi vize volt.

Tóth A. Péter

A Hősök Kútjának felépítménye nyolc évvel ezelőtt született újjá. A település igazi ékszerének számít. FOTÓK: KARNOK CSABA

Fotó: Karnok Csaba

Maroslele község főterét egy különleges kút díszíti. Az Árpád téren, a katolikus templom szomszédságában a közelmúltban újították fel a Hősök Kútját. A megkapó szépségű, feliratos műemlék története egészen a századfordulóig nyúlik vissza.

Kútfúró mesterek versengtek érte

A tizenkilencedik század végi Magyarországon a falvakban többnyire ásott kutakból húzták fel a vizet az emberek. Egy kristálytiszta vizű artézi kút fúrása egy-egy település életében hatalmas jelentőséggel bírt. Maroslelén sem volt ez másképpen.

1899-ben Gálffy János uradalmi tiszt javasolta először a lelei képviselőknek, hogy a lakosság igényeinek kielégítésére egy artézi kutat kellene fúratni a Dessewffy térre. Többféle elképzelést kellett megvitatniuk az elöljáróknak, végül megszavazták, hogy a kutat a községnek kell elkészíttetni. Háromtagú kútbizottságot alakítottak, árajánlatokat kértek, és költségvetést terveztek a munkára.

A régi iratokból kitűnik, hogy már száz esztendővel ezelőtt is forráshiánnyal küzdöttek a kistelepülések. Az 1900-as költségvetésbe végül betervezték az artézi kút megfúrását. Gyüge Benjámin makói kútfúró két árajánlatot tett, végül mégis Orbán Mihály vásárhelyi kútfúró mester ajánlatát fogadták el, aki 1900 forintért elvégezte a munkát. Nem is akármilyen kutat fúrt, Laurenszky Mihály makói gyógyszerész leírása szerint a lelei főtéri kút vize olyan volt, mint a makói: tökéletes, tiszta, és jóízű. Ráadásul kifogástalanul megfelelt a korszak közegészségügyi előírásainak.

A folytatást megtudhatja a Délmagyarország szerdai számából!