Stephen King: Az Intézet – Kritika

Biztosan senki sem szeretne King világában felnőni. Legtöbb regényében, ahol gyerekek állnak a középpontban, pokoli világot tár elénk az író. Így volt ez, az Az című történetében, a Carrie-ben, A hosszú menetelésben, és igazából szinte a végtelenségig sorolhatnánk még, hogy az általa kreált világokban, melyekben kénytelenek a gyerek karakterek szörnyűségeken átmenni. Az Intézetben az író tovább emelt ezen a lécen.

Anélkül, hogy sokat árulnánk el a történetről, csak néhány konkrétumot osztunk meg. A főszereplője nem az a karakter, akit az első fejezetben megismerhetünk. Hamar háttérbe kerül az egyszer rendőrként szolgáló Tim, aki helyett a tizenkét éves Luke kerül a középpontba. Kivételesen magas intelligenciával megáldott gyereket ismerhetünk meg az második fejezettől, akit meg is szeretünk.

King egyik különleges és vitathatatlan írói képessége, hogy olyan szinten szeretteti meg velünk szereplőit, hogy az olvasó valósággal szurkol nekik, miközben az oldalakat egymás után falja. Ugyanez igaz, csak éppen fordítottan, a regény negatív alakjaira. Erre tesz még rá egyfajta pluszt az is, hogy a karakterek szinte lelépnek a papírlapokról. Ez az egyik ok, amiért nem ajánljuk érzékenyebbek számára Az Intézetet.

A másik ok a már említett sorozatos szörnyűségek, amikre az író a szereplőit kárhoztatja. Az Intézetben olyan elrabolt gyerekeket tartanak fogva, akiknek különleges képességeik vannak. Az ott dolgozó emberek nem kedves szavakkal és jutalmazással kívánják felerősíteni és irányítani a gyerekek erejét. Pofonok csattannak minden második oldalon, sokkolókkal büntetik őket, ha nem azt teszik, amit kérnek tőlük, és még azt sem érzik túlzásnak, ha megölik ártatlan alanyaikat.

Irtózatos utálatot gerjeszt King az olvasóban Az intézet dolgozói iránt. A történet végére könnybe is lábadhat minden olvasó szeme. A történet egyszerre ragad magával, és érezni rajta azt, hogy le kell tenni egy időre, mert egyhuzamban igazán lélekgyötrővé válik.

Mindezek hatására már a könyv közepénél tartva elkezdünk szurkolni egyfajta befejezésért, amit végül meg is kapunk. Mégsem válik a történet kiszámíthatóvá. A csavarok meglepőek és mellbe vágóak. Többször is megkapta már az író azt a kritikát, hogy történeteinek végei egyáltalán nem kielégítőek. Nos, ebben az esetben ez a vád egyáltalán nem érheti. Stephen King évtized után azt a könyvet írta meg, amire rajongói igazán vágytak. Borzalmakkal és megható jelenetekkel teli izgalmas történetet vetett lapokra, amelyben meghagyta a rá annyira jellemző jegyeket. Pop-kulturális kiszólásokban és univerzumbővítésben az intézet sem fukarkodik, de ez utóbbiakat csak azok érthetik meg, akik igazi King rajongók.

Még egyszer figyelmeztetnénk mindenkit, csak erős idegzetűek olvassák a horror nagymesterének új könyvét, mert Az Intézetben a szörnyek sokkal valóságosabbak, mint eddig bármelyik King regényben.