A megmenekült Dömötör-torony

Országosan is egyedülálló műemlék, derült ki a Szent Demeter-templom bontásánál megtalált Árpád-kori nyolcszögletű toronyról. Lapunk hasábjain is követhető a vita: bontás vagy restaurálás? A bontást megtiltották, a költöztetés sokba került volna. Szerencsére maradt a Dömötör-torony, ma is láthatjuk.

Farkas Judit

Az előkerült Dömötör-torony. FOTÓ: MÓRA FERENC MÚZEUM

Nagy meglepetés érte a Szent Demeter-templom bontásán dolgozókat, amikor a templom tornyába falazva egy másik, nyolcszögletű tornyot találtak. Megírtuk, 1913-ban döntöttek a templom bontása mellett, helyére a Foerk Ernő tervezte fogadalmi templom került. 1925 március 29-én a Délmagyarország is hírül adta, hogy a Műemlékek Országos Bizottságának küldöttei is megtekintették a templombontást felügyelő Cs. Sebestyén Károly felfedezését. Vita indult ugyanis a torony kapcsán, amely eltörpült a dóm tervezett méreteihez képest: maradhat-e a téren, vagy el kell bontani, mivel zavarja az esztétikai összhatást?

Vétek lenne bontani

A tatárjárás idején épült toronyról a bizottság megállapította, hogy országosan is páratlan műemlék, mert a XIII. századból csak kevés és lényegesen kisebb építészeti érték maradt fenn. Az új templom hatását pedig „nem rontja, mert a 86 méter magas tornyok előtt kis zsuzsunak látszik majd a 15 méteres ótorony”.

Az előkerült Dömötör-torony. FOTÓ: MÓRA FERENC MÚZEUM

Augusztusban nem csak az tartotta izgalomban a várost, hogy az új tornyok elérték végleges magasságuk felét, hanem az is, mi lesz a régi torony sorsa, amit a műemlékvédelmi bizottság szerint „halálos vétek lenne lebontani”. „A növekvő tornyok lábánál húzódik meg a híressé vált nyolcszögletű torony éppen úgy, amint azt hónapokkal ezelőtt falköpönyegéből félig kihámozták.” Még nem dőlt el, megmarad-e csonkának – a munkások bontották le a harmadik emeletet – vagy az eredeti téglákból, a bontásnál felvett méretek és rajzok alapján restaurálják. Ezt Cs. Sebestyén Károly mesélte el lapunknak.

Vita a sorsáról

Az már ekkor is biztos volt, hogy a torony marad a téren. Megmaradása mellett Móra Ferenc és Juhász Gyula is kiállt. 1926 márciusában is azt hangsúlyozta lapunk, hogy a XI. századi alapokon nyugvó, Árpád-kori tornyot, mivel megkapta a műemléki védettséget, lebontani „soha nem szabad”. Foerk Ernő, a fogadalmi templom építője is készített terv-skiccet a restaurálásról, de a toronybizottság Cs. Sebestyén terveit fogadta el – ám júliusban Címer Károly nyugalmazott leányiskolai igazgató, akit a torony utáni kutatással bíztak meg, beadványt intézett a városhoz. Kiderült: a Szent Demeter-templom leírását tartalmazó jegyzőkönyv eltűnt a piarista gimnázium levéltárából. Címer a szerinte kevés műemléki értékkel bíró torony lebontását javasolta, de ezzel maga Foerk Ernő sem értett egyet.

Fotózzák le

A nyugalmazott igazgató azt javasolta, fotóztassák le a tornyot három oldalról, aztán bontsák le, a képek mehetnek a múzeumba. Mivel a bontást már megtiltották, szóba került az áthelyezés is, ami úgy egymilliárd koronás költséget jelentett volna. A torony maradt, visszaépült a harmadik ablaksor és a tető. Keresztelőmedencét építettek bele, a kovácsoltvas kapu Rerrich Béla nevéhez fűződik, a freskók Aba-Novák Vilmos alkotásai. A torony aljába új ajtót vágtak, felső részébe került Szeged legrégebbi szobra, a 12. századi kőbárány.