Bánáti lakodalmi népszokások

A Szerb Kultúra Hónapja programsorozatban legutóbb Brczán Krisztifor, a deszki Bánát Szerb Kulturális Közhasznú Egyesület vezetője beszélt a bánáti szerb lakodalmi népszokásokról a szegedi Nemzetiségek Házában. Alapját egy 2013-ban a hagyományok szerint tartott esküvő és lagzi adta. Előadását Vujcsin Eszter témához illő dalai színesítették.

– A magyar és a szerb lakodalmak között alapvető különbség, hogy előbbinél a vőfély végig felel a rendezvényért, nálunk egy idő után átveszi szerepét a koma, vagyis a kum. Anyagilag is nagy szerepet kell vállalnia, bizonyos dolgokat kifizet – a cél, hogy a fiataloknak minél többet szedjenek össze –, ezzel előjogokat is „vásárol”, az esküvőn ő a vőlegény tanúja és tréfás játékokat, feladatokat is kitalál. Nemhiába járja az a mondás: isten után a kum következik – mondta Brczán Krisztifor.

Az említett „pénzgyűjtésre” a szerbeknél is van menyasszonytánc, egyik verziójában a ruhájára tűzték a pénzt. Előfordult, hogy egyik településről a másikra vonult a lakodalmas menet. – A három legfontosabb dolog egy család életében a születés, a lakodalom és a halál.

A középső a legösszetettebb, és bárki részt vehet benne, például a templomi esküvőn – közölte a hagyományőrző egyesület vezetője. Elmondta és bemutatta, régen – 100-130 éve – milyen díszes, aranyhímzéses főkötőket alkottak a műhelyekben, főleg a férfiak. A fontos szerepet játszó vásznakat készítő takácsok is közülük kerültek ki. A lányok először akkor kaptak világos színű főkötőt, mikor férjhez mentek, és később, korosztályonként haladva egyre sötétebbet viseltek. Végül köszönetét kifejezve közölte: Lazar Branko az egyesületnek ajándékozta édesanyja, Danica hímzésmintákból álló hagyatékát.

A rendezvénysorozat következő állomása október 15-én, 18 órától a Szamos Marcipánról, a névadó családról szól a Nemzetiségek Házában Szamos Miklós tolmácsolásában, szerbül és magyarul.