Az 1899-ben épült kisteleki Kocsó-kápolna históriája – Galéria

A Kocsó-kápolnát Kocsó József kereskedő és felesége, Gémes Teréz 1899-ben állíttatta Kisteleken, ismert nevezetesség. A kicsi keresztény templom előtti 14 részből álló kálvária lakossági felajánlásokból készült el ugyanabban az évben. Húsz esztendeje újították fel, évente kétszer, mindenszentekkor és halottak napján (ekkor sokan elzarándokolnak oda), illetve a húsvét előtti virágvasárnapon szertartásnak ad otthont ma is.

Vallásos lakosok

A kápolna, ahogy a város honlapján olvasható, méltón hirdeti, hogy Kisteleket mindig is katolikus hitű, mélyen vallásos emberek lakták, igaz, nem is olyan ritkán – jegyzi meg az oldal – előfordult, hogy az egyházi adók beszedése gondokba ütközött, míg a módos gazdák, iparosok adományokkal támogatták az egyházat. Ennek példája a kápolna és a hozzá kapcsolódó kálvária, amit a község által ingyen átengedett telken valósítottak meg.

– A kápolna építése előtt az elhunytakat otthon siratták. Ez a hagyomány annyira erős volt, hogy az első családot, aki a kis templomban ravataloztatta fel halottját és ott búcsúztatta, megszólták a faluban

– árulta el Vass Rozália, a Kisteleki Városvédő és Szépítő Egyesület titkára. A szervezet nagy szerepet játszott a Kocsó-kápolna rekonstrukciójában, melyre örökségvédelmi pályázat nyújtott lehetőséget.

Akkori karbantartás

Jöjjön egy korabeli dokumentum, mely a maga sajátos nyelvezetével és helyesírásával szól az akkor történtekről:

„Alulírott kisteleki rk. vallású lakosok: Kocsó József és neje, Gémes Teréz kötelezzük magunkat, hogy a kisteleki temetőben általunk felépített kálvária kápolnát, a község hívei által emelt tizennégy szentkeresztúti állomással (stációval) együtt, szóval az egész kálvária területét, míg élünk, jó karban fogjuk tartani, hiányait, szükségeit, és csorbulásait a mindenkori kisteleki plébános úr útmutatásai és intézkedései szerint, saját költségünkön megcsináltatjuk, s a mai nap Várossy Gyula kisteleki plébános úr kezeibe leteszünk 200, azaz Kétszáz értékű forintokat a végből, hogy a helybeli plébániai hivatal által kezeltetve takaréktárba téve és tőkésítve: holtunk után a kálvária jó karban tartására fordíttassék, de csak annak kamata, míg a tőkéhez csak püspöki engedéllyel szabadjon nyúlni. Mint buzgó katolikus hívek, kérjük a mindenkori kisteleki plébános urakat, hogy a kálváriát vegyék gondjaikba, s ott, érettünk az ez év folyamán teendő két alapítvány szerint, éven át két alapítványi szent misét szolgáljanak (ezt a hagyományt feleleveníthetnék, a szerk.). Isten és annak minden szentjei úgy segéljenek, ahogy ígéretünket teljesítjük!” Az okiratot 1899. június 14-én foglalták írásba Várossy Gyula plébános, Tolnafy Béla tanú és Holcsik Antal templomatya előtt. A Kocsó-házaspár állíttatta 1913-ban a kápolna előtti keresztet is, „az Úr dicséretére és a hívők örömére”.

A kápolnát és a kálváriát a II. világháború előtt és közvetlenül utána gondozták, viszont a 70-es évektől gazdátlanná vált, megfeledkeztek róla, fokozatosan lepusztult. Megszűnt ravatalozó lenni, az enyészet uralkodott el, környezetét benőtte a gaz, a kápolna és a stációk szinte romossá váltak.

A Kacsó-kápolna felújítása

A 2000. április 19-én tartott kisteleki önkormányzati testületi ülésen határozatot hoztak a helyi úgynevezett régi temetőrész felszámolásáról, kegyeleti parkká alakításáról – vele szemben zajlik most egy újabb ilyen tematikájú park építése –, továbbá arról is szólt a határozat, hogy javasolják a kápolnának és a kálváriának helyi védelem alá helyezését. Végül helyi védettségű építészeti emlékké nyilvánították.

A felújítás Mészáros Gábor irányításával 2000 áprilisában kezdődött a régi temető felszámolásával, majd 2001-ben folytatódott a rekonstrukciókkal. A munkák nagy részét a Kisteleki Városvédő és Szépítő Egyesület tagjai végezték, helyi vállalkozók, cégek közreműködésével. A kőműves feladatok Kothencz Jánosra vártak, a stációk képeit Szombathelyi Árpád és Czakó János helyi festők készítették, a vasajtókat Majoros László renoválta, a famunkák Martus Bélát dicsérik. A stációk helyreállítását helyi családok finanszírozták adományaikkal. A kápolna mögött helyezték végső nyughelyükre az I. és II. világháborúban hősi halott kisteleki katonákat. 2001. húsvétján szép ünnepség keretében szentelték fel újra és adták át a templomot és a kegyeleti parkot.

Emlékek

– Az ezredfordulón szép feladatot kaptunk Czakó János festőtársammal a kálváriák újraalkotásával – mondta Szombathelyi Árpád festőművész. A tizennégyből hetet-hetet csináltak és egyéni stílusuk érződött, visszatükröződött a képeken. – A grafikai rész főleg rá várt, nagyon jó érzéke volt hozzá. Ez volt János utolsó munkája, nem sokkal utána, hogy elkészült, meghalt… – közölte Szombathelyi, aki azt is felidézte: akkor hozták rendbe a kereszten lévő sérült Krisztus-szobrot is, a feje elgurult a fűben. Azzal búcsúzott: – A kálváriára újra ráférne egy kis rekonstrukció – Antal Imre plébánost is megkeresem az ügyben –, de a kápolnát is átnézhetnénk, kötelességünk vigyázni rá.

A tábla

A Kocsó-kápolna homlokzatán kőtábla hirdeti, kik, mikor és miért építtették: E kápolnát építtették Kocsó József és neje, Gémes Teréz kis teleki (így van írva!) lakosok Krisztus urunk kínszenvedésének emlékére, a bűnös emberek lelkének megenyhítésére az üdvösség 1899. esztendejében. Az építész Balázs János volt.