2021.02.25. 07:00
A diktatúra, ami minden családon begyógyíthatatlan sebet ejtett – videó
Huszonegy éve emlékezünk hazánkban február 25-én a kommunista diktatúrák áldozataira. Hogy miért éppen ezt a napot jelölte ki a magyar törvényhozás az emléknapnak, hogy ki tekinthető a kommunizmus áldozatának, és hogy korunk emberének emlékezetében miként van jelen az államszocializmus emléke, arról Miklós Péter történészt kérdeztük.
Miklós Péter szerint már 1944 őszén megindult a kommunista diktatúra kiépítése. Fotó: Karnok Csaba
Fotó: Karnok Csaba
– 1947. február 25-én a Magyarországot megszálló szovjet csapatok egyik egysége elrabolta és a Szovjetunióba hurcolta az 1945-ös választásokon, a szavazatok csaknem 60 százalékának megszerzésével győztes kormányzó polgári erő, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Béla nemzetgyűlési képviselőt. Ez az esemény jól mutatja, hogy addigra már Magyarországon jórészt megszűnt a jogállamiság, valamint a politikai és a jogszolgáltatási függetlenség. Emellett rávilágít arra is, hogy a megszállók és kommunista kiszolgálóik gyakorlatilag azt csinálnak az országgal – és annak legitim politikai vezetőivel, mint Kovács Bélával – amit akarnak – mondta el kérdésünkre Miklós Péter címzetes egyetemi tanár, a hódmezővásárhelyi Emlékpont szakmai tanácsadója, a 20. századi magyar történelemmel foglalkozó könyv szerzője.
Terror, meghurcoltatás
Emlékeztetett: Kovács Béla egyébként több mint 8 évet töltött szovjet kényszermunkatáborban és börtönben, majd rövid magyarországi fogság után szabadulhatott 1956 tavaszán. Októberben pedig a Nagy Imre vezette forradalmi kormánynak volt az egyik tagja.A történész hozzátette: a terror, a megfélemlítés és a meghurcoltatás jut a legtöbbünknek eszébe a világszerte mintegy százmillió embert elpusztító kommunista diktatúrák kapcsán.
A kommunizmus 19. században kialakult eszméje a 20. században számos forradalomnak és az azok nyomán kialakult diktatúrának volt az ideológiai alapja.
Bár az emberek közötti egyenlőségről beszélt, a valóságban a polgári társadalmi rend, a hagyományos politikai berendezkedés és a szabadversenyes gazdasági rendszer megdöntését és a hatalom erőszakos megszerzését tűzte ki célul – magyarázta.
Fotó: Karnok Csaba
Megyénket sem kímélték
Beszélt arról is, hogy az államszocializmus kora Magyarországon szűken értelmezve az 1949 augusztusa, vagyis a sztálini mintájú alkotmány bevezetése és 1989 októbere, tehát az országot demokratikus alapokra fektető alkotmánymódosítás közötti időszak volt. Miklós Péter szerint azonban a gyakorlatban már 1944 szeptemberében–októberében megindult a kommunista diktatúra kiépítése az ország szovjetek által elfoglalt keleti részében. Ez nagyban hatott a mai Csongrád-Csanád megye településeinek életére is, hiszen
a szovjet megszállás által érintett első város Makó, első nagyváros pedig Szeged volt.
– Hogy pontosan hányan estek áldozatul a kommunista diktatúrának hazánkban és régiónkban, azt nagyon nehéz megmondani. Már csak amiatt is, mert nagyon széles körű és nagyszámú azok csoportja, akik kisebb-nagyobb mértékben áldozatai és kárvallottjai voltak az előző rendszernek. Hiszen az 1944–45-ös szovjet megszállás során tapasztalt tömeges rablás, fosztogatás és szexuális erőszak áldozatai, az ugyanabban az időben szovjet kényszermunkatáborokba hurcolt több 100 ezer magyar, a népbírósági perekben politikai okokból elítéltek ezrei, vagy éppen az 1956-os forradalom miatt kivégzett több mint 200, illetve bebörtönzött több ezer ember, valamint nyugatra távozó százezres nagyságrendű menekült mind a kommunizmus áldozatának tekinthető. Hogy néhány helyi példát említsek: a Hódmezővásárhely környéki tanyavilágban szerveződő antikommunista Fehér Gárda mozgalom két vezetője, az 1951-ben kivégzett Blahó János és Kovács István éppúgy áldozata a kommunizmusnak, mint a szintén vásárhelyi Aranyossy Ildikó, akit édesapja ötvenhatos tevékenysége miatt nem engedtek – kiváló iskolai eredményei ellenére – egyetemi tanulmányokat folytatni – mutatott a szakember.
A diktatúra elítélése
Miklós Péter szerint ki lehet mondani, hogy szinte nincs olyan magyar család, amelyben ne lett volna valamilyen módon, kisebb-nagyobb mértékben áldozata a kommunista diktatúrának.
– Mi, a hódmezővásárhelyi Emlékpontban, és az intézményünk szakmai közreműködésével a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal épületében létrejött Pártkontroll című állandó kamaratárlattal is azt tűztük ki célul, hogy a fiatal nemzedéknek hitelesen és élményszerűen mutassuk be a diktatúra borzalmait, valamint hogy a Kádár-korszak iránti, a „retrónosztalgia” helyett a kommunista diktatúra egyértelmű elítélése kerüljön be a köztudatba – zárta gondolatait Miklós Péter.
