Albérletet keresnek a nehéz sorsú árvák

Nehéz sors jutott a Kerepesi testvéreknek: Szandra, Levente és Dániel édesanyja 2010-ben hunyt el, ezt követően két évet éltek a Rigó Alajos Gyermekotthonban. Nem szívesen emlékeznek vissza azokra az időkre.

– Tízéves voltam, amikor odakerültünk, Levi nyolc, Danika csak öt. A fiúk nem is nagyon emlékeznek azokra az évekre, de azt mondják, nem is baj. Édesapánk 2012-ben vett ki onnan minket, ő három éve halt meg, azóta magunk vagyunk

– mesélte Szandra.

A lány akkor tizennyolc éves volt, végzős a szentesi kertészeti szakközépiskolában. Nem akarta, hogy a testvérei intézetben nőjenek fel, ezért hivatalos gyámként vállalta, hogy ő neveli fel két öccsét. Mára úgy tűnik, rendeződött az életük, Szandra mellett Levente is dolgozik, Dani pedig közép­iskolás.

Azonban nemrég jött a rossz hír: a tulajdonos eladta azt az öregszőlőkbeli tanyát, amiben albérlőként élnek, az új vevő pedig azt szeretné, ha minél hamarabb kiköltöznének.

A testvéreknek így rövid időn belül új lakhelyet kell találniuk, a helyzetüket azonban megnehezíti, hogy drágák a városban a kiadó házak. Lakásba viszont nem szeretnének költözni, mert magukkal kívánják vinni a legkisebb fiú kutyáit.

A tizenöt éves Dani egy éve neveli Morzsit és Talpast.

– Semmiképpen nem akarom őket itt hagyni. Az egyikük szófogadó, a másik nem, de mindkettőt nagyon szeretem. A tüzes karikán még nem tudnak átugrani, de kisebb trükköket már megtanítottam nekik – beszélt mosolyogva kutyáiról Dani.

– Nézegettük már az albérleteket, de sajnos elég drágák a kiadó házak, havi hetven-nyolcvanezer forintot kérnek el egyért. Erre jön még ugye a rezsi, és általában kéthavi kauciót is le kell tenni előre. Nincsenek nagy vágyaink, nekünk elég lenne másfél vagy két szoba is, de mindenképpen kertes házban gondolkodunk, mert szeretnénk magunkkal vinni a kutyáinkat is – magyarázta Szandra.