Huszonegy éve pusztított a ciánszennyezés

Az Arul bányavállalat a Románia északi részén található Nagybánya környékén aranyat és ezüstöt nyert ki cián felhasználásával. A Zazar település melletti ülepítő gátja 2000. január 30-án átszakadt, és mintegy 100 ezer köbméter ciánnal és nehézfémekkel szennyezett víz ömlött a Zazar-patakon keresztül a Lápos folyóba, majd a Szamosba – emlékezett vissza a 21 évvel ezelőtti tragikus eseményre az ATIVIZIG.

A ciánszennyezés mérgező hulláma február 2-án érte el a Tiszát. A folyó magyarországi szakaszán a szennyeződés koncentrációja a magyar szabvány szerint az erősen szennyezett határérték 180-szorosát is meghaladta. A kárelhárításhoz akkor védelmi osztagának teljes állományát riasztotta az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság: a hullámtéri csatornákon homokzsákokkal és helyi anyagokkal zárták el a medret, ezzel akadályozva, hogy az érkező szennyezést kijusson a hullámtérre. A ciánszennyezés szennyező hulláma miatti halpusztulás mértékét akkor még megbecsülni sem tudták.

Az Alsó-Tiszán uszályokból összeállított műszaki zárral terelték partra és halászták ki a több tonna haltetemet. Akkor úgy sejtették, a Tisza élővilága teljesen megsemmisült. A ciános víz nem csak a halakat, az azokkal érintkező vízi madarakat és hullámtéri élőlények sokaságát is pusztította. Ám az élet visszaköltözött a folyóba, amit mi sem bizonyít jobban, mint a kiváló minőségű vizet igénylő kérészek rajzása. Ahogy a tiszavirágzás is újra évek óta megfigyelhető az Alsó-Tisza menti folyószakaszokon. Az Országgyűlés 2000. június 16-i határozatában február elsejét a Tisza Élővilágának Emléknapjává nyilvánította.