A nők, akik március 8-án is értünk szolgálnak

Március 8., nemzetközi nőnap van ma, ami a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezéséről szól. Éppen ezért olyan megyei hölgyeket kértünk in­terjúra, akik még ezen a na­­pon is értünk, az életünkért dolgoznak, kifejezve ezzel feléjük sokunk tiszteletét és háláját. Pusztai Linda, Kocsis-Maróthi Nóra és Hegedűs Boglárka – mindannyian az Országos Mentőszolgálat Dél-alföldi Regionális Mentőszervezeténél dolgoznak, és bár a munkakörük teljesen eltérő, az esetek összekötik őket.

Helyzetek, amiket csak a filmekben látni

Pusztai Linda 2013 óta dolgozik az OMSZ-nál, jelenleg mentőorvosként, de a légimentőknél és a sürgősségi osztályon is feladatokat lát el. Elmondta, már gyerekkorában megtetszett neki ez a hivatás, így középiskola után egyértelmű volt, hogy az orvosi pályát, azon belül is a mentőorvosi szakmát választja. Úgy véli, jó döntést hozott, hiszen szeret csapatban dolgozni, a szabályok és az eljárásrendek is szimpatikusak számára, az pedig külön megragadta, hogy mindennap más helyzeteket kell megoldaniuk.

Hozzátette, sokszor olyan szituációkba kerülnek, amiket csak a filmben látni.

Elárulta azt is, hogy már többször volt része sikeres újraélesztésben, valamint gyermekmentésben is, az egyik legmeghatározóbb eset számára az volt, amikor egy 2 éves gyermek aknába esett, majdnem megfulladt, de meg tudták menteni az életét.

Szinte vakon kell dönteniük

Kocsis-Maróthi Nóra 2012-ben öltötte magára a mentősruhát az irányító csoportban Szegeden, 6 éve pedig már mentésvezetőként dolgozik. Ő úgy véli, minden nap egy ki­­hívás, hiszen so­­sem tudhatja, hogy mi lesz a következő telefonhívás, hogy épp balesetnél, rosszullétnél, vagy egy beteg gyermeknél kell segítséget nyújtani.

Mentésirányítóként vakon, az elmondottakra hagyatkoz­­va kell felmérniük, hogy milyen súlyosságú lehet a beteg ál­­lapota, el kell dönteniük, hogy milyen szintű egységeket küldjenek a helyszínre, szükséges-e a rendőrséget és a katasztrófavédelmet riasztani, mindeközben pedig ar­­ról is gondoskodnak, hogy a bejelentőt megnyugtassák és tanácsokkal lássák el a mentő helyszínre érkezéséig, valamint a mentőegységet további információkkal segítsék – avatott be munkájába. Kiemelte, felemelő érzés, amikor a te­lefonban azt hallják, hogy a ta­­nácsaik ha­tására megváltozott a be­­teg bőrszíne, visszatért a légzése, és a bejelentő sírva mond nekik köszönetet.

Önkéntesként kezdte a járvány elején

Hegedűs Boglárka a járvány­helyzet elején, tavaly április­ban döntött úgy, hogy ön­­­­kéntesként segíti a koronavírus-adminisztrációt a szegedi mentőállomáson, júniustól pedig már a betegszállítás irányításában vesz részt.

Jelenleg az idősek oltópontokra történő szállításáról, valamint az esetleges fertőzöttek teszteléséről gondoskodnak a klasszikus betegszállítási feladatok szervezése mellett.

Eközben mentőápolónak tanul, később pe­­dig a mentésirányításban szeretne részt venni. Szerinte jó döntést hozott 2020-ban, és bár egy igen nehéz időszakot élnek meg most a mentők, mégis egy rendkívül segítőkész és barátságos csapat tagja lehet. Kiderült, egy év alatt 10 ezernél is több mintavétel lebonyolításában működött közre.

Mindhármuktól megkérdeztük azt is, hogy nőként hogyan élik meg ezt a hivatást. Mindannyian mosolyogva vágták rá, hogy jó dolog ennyi férfival dolgozni, hiszen rengeteg figyelmet kapnak, sőt olykor-olykor néhány bók is becsúszik. Persze mindez csak két riasztás között, hiszen munka közben nincs humor, mindenki ugyanolyan csapattag, tehát nekik is határozottnak kell lenni, csajoskodásnak helye nincs.