Pár hete megérkezett Szentesre a Vas család madara – nagyon várják, hogy legyenek fiókák is

– Az első fészket még nagypapám készítette az 1950-es években egy akácfára. Nekünk egész életünkben természetes volt, hogy jönnek hozzánk a madarak: másnak kutyája van, nekünk gólyák – mesélte Vas Judit.

A Démász hozott keretet

– Az akácfa után egy oszlopra került át a fészek, az pedig valamikor az 1900-as évek végén lett lecserélve. Akkor a Démász hozott oszlopot és fémkeretet, ők segítettek ki­­alakítani a gólyák fészkét. A keretnek kétméteres átmérője van, ez nem látszik lentről, de hatalmas. Volt olyan, hogy a gólyapárnak négy fiókája volt, és az egész család elfért a fészekben – fűzte hozzá.

Szentesen a természetbarátok számlálása alapján kilenc gólyafészek van, ezek majdnem mindegyike üresen áll még. A népi tapasztalatok szerint a madarak leghamarabb március végén térnek vissza, a Rákóczi utcai fészek volt az első, ahová pár hete megérkezett a Vas család gólyája.

– Minden tavasszal várjuk, mikor jönnek már a gólyák, de mások is nézik, figyelik a kertünkben álló fészket, a szomszédunk pedig minden évben felírja, hogy mikor jöttek meg és mikor költöztek el a madarak

– mondta Vas Judit.

Megszokták az embert

Amióta áll a fészek, azóta minden évben volt gólya, sőt fióka is. Az évek során a madarak megszokták az ember jelenlétét.

– Az előző gólya vagy tizenöt évig volt itt, az nem félt tőlünk, volt, hogy a kertünkbe is lejött. A mostani körülbelül öt éve van itt, az is visszakelepel nekünk, ha felkiabálunk hozzá. Többször előfordult az is, hogy mi neveltünk fel kisgólyát kézzel, mert kiesett a fészekből. Amikor édesanyám volt gyerek, egy fióka nagyon korán esett ki a fészekből, de sikerült megmenteniük a testvérével. Az a gólya olyan kezes volt, az is a testvérüknek hitte magát. Reggel ment anyukámékkal iskolába, délután pedig ott várta őket az udvaron – idézte fel Vas Judit.

Emlékei szerint tavaly há­­rom fióka kelt ki a tojásból a fészekben, azt remélik, lesznek kisgólyák az idén is.