Elhunyt Fodor István, a szegedi egyetem régészeti tanszékének egykori vezetője

Mint a közleményben felidézték, Fodor István 1967-ben helyezkedett el a Nemzeti Múzeumban, ahol előbb segédmuzeológus, muzeológus, tudományos titkár volt, majd 1978-ban a középkori osztály vezetője lett. 1986-ban a múzeum főigazgatójává nevezték ki, a pozíciót 1993-ig töltötte be. Ezután is a múzeum régészeként dolgozott, immár címzetes főigazgatói címmel. Kutatási területe kezdettől a magyar őstörténet és a honfoglalás kor régészeti vizsgálata volt.

Fodor István 1943. szeptember 9-én született a vajdasági Zentán, általános és középiskolai tanulmányait Kengyelen és Törökszentmiklóson végezte. 1962-től magyar állami ösztöndíjasként a moszkvai Lomonoszov Egyetem történelem-régészet szakán folytatta tanulmányait, itt a szkíta, szarmata és hun kori emlékek, valamint a finnugor népek hagyatéka mellett főként a volgai bolgár hagyatékkal foglalkozott, ebből a témakörből írta szakdolgozatát is. Régészeti tanulmányai mellett három évig turkológiát is hallgatott a Keleti Nyelvek Intézetében.

Nevéhez nagyszabású kiállítások rendezése is fűződik: Fodor István készítette elő 1988-ban a kínai agyaghadsereg magyarországi tárlatát, 1994-ben pedig Őseink és rokonaink címmel 11 oroszországi múzeum anyagával igyekezett szemléltetni az ősmagyarság kultúrájának széleskörű kapcsolatait, majd részt vett a honfoglalás millecentenáriumára rendezett kiállítás megszervezésében.

Fodor István 1974-től szerepet vállalt az egyetemi oktatásban is. Előbb az ELTE-n és a szegedi József Attila Tudományegyetemen párhuzamosan, később már csak Szegeden tartott órákat, itt újraélesztette a Régészeti Tanszéket (1989), amelynek 1997-től 2008-as nyugállományba vonulásáig tanszék- és intézetvezetője volt.

Munkáját számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el: a Móra Ferenc-díjat 1994-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét 1997-ben, a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet 2008-ban, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét 2016-ban kapta meg.