Az örökbefogadás jogi, hivatali és lelki kérdés is

Az örökbefogadás aktuális kérdései címmel szervezett online előadást és kerekasztal-beszélgetést május 5-én a SZAB Jogtudományi Szakbizottság Jogpszichológiai Munkabizottsága. Katonáné Pehr Erika, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense elsőként kiemelte, az elmúlt évtizedekben gyakoribbá és elfogadottabbá vált az örökbefogadás, ám ez a sajátos családmodell még mindig csak a háztartások 0,4 százalékára jellemző.

A 2020-as adatokat ismertetve elmondta, abban az évben több mint 3 ezer alkalmas örökbefogadó szülő volt, azonban mindössze 1778 örökbe fogadható gyermek.

Ráadásul közülük 852-en a 10 évnél idősebb korosztályba tartoztak, ebben az életkorban pedig már ritka, hogy valaki új családba kerüljön.

A címzetes egyetemi docens kiemelte, évente nagyjából ezer örökbefogadás történik hazánkban, ami azonban egyedülállókat érint, még a 10 százalékát sem éri el ezeknek. Az ő örökbefogadásukat ráadásul március elseje óta a családpolitikai miniszternek is jóvá kell hagynia.

– Azt a gyakorlat alakítja majd ki, hogy milyen szempontokat vesz majd figyelembe a döntés során, de az biztos, hogy például a fogyatékos gyermekek családba kerülésére sokszor az egyedülállók adnák az egyetlen esélyt – fogalmazott Katonáné Pehr Erika.

Strihó Krisztina kormánytisztviselő, jogtanácsos a megyei kormányhivatalok feladatköreit vázolta. Mint elmondta, hozzájuk tartozik az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás, az örökbefogadások engedélyezése és felbontása, illetve a származás megállapítása is.

Azzal kapcsolatosan, hogy a hivatali ügyintézés miért nehézkes sok esetben, az eljárás legnehezebb szakaszát hozta fel példának, vagyis amikor a vér szerinti szülőt kell megkeresniük.

Mint mondta, őket a legtöbb esetben még megtalálni sem lehet, de ha mégis sikerül, többnyire akkor sem akarnak kapcsolatot teremteni a hivatallal. Ez pedig a gyermekek örökbe fogadhatóvá nyilvánítását jelentősen lassítja.

Az előadás harmadik részében András Katalin szakpszichológus az örökbefogadás lelki hátteréről beszélt. Mint fogalmazott, a vér szerinti szülőkről viszonylag kevés szó esik ebben a témakörben, pedig ők életre szóló, felelősségteljes döntést hoznak, amikor lemondanak a gyermekükről, ebben pedig sokkal több pszichés támogatásra lenne szükségük. A gyermekek kapcsán pedig arra hívta fel a figyelmet: attól, hogy jogilag örökbe fogadhatóvá váltak, meg kell vizsgálni, hogy ez valóban az ő érdeküket szolgálja-e, illetve el tudják-e fogadni, hogy új családba kerülnek.

A szakpszichológus arra is figyelmeztetett, nagy hiba, ha egy örökbe fogadó szülő nem méri fel a realitások alapján, milyen gyermeket képes elfogadni. Éppen ezért javasolta, hogy bár már nem kötelező, aki csak teheti, végezze el a tanfolyamot, mert ez remek önismereti tréning, melynek segítségével elkerülhető, hogy később egy már örökbefogadott fiatal a szív szerinti szülők rossz döntése miatt ismét állami gondoskodásba kerüljön.