Kószó Mihályné Marika munkáját ismerték el

A Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője példaértékű önkéntes munkája, az alulról jövő kezdeményezések létrejöttében való kiemelkedő, a társadalmi aktivitást és a helyi identitástudat megerősítő tevékenysége elismeréseként Közösségépítő Önkéntes Díjat adományozott a mórahalmi Kószó Mihályné részére. Az elismerés közösségi művelődésben tevékenykedő, aktív önkénteseknek adományozható, akik példaértékű kezdeményezéseket generálnak, mentorálnak, előmozdítva a társadalmi aktivitást és megerősítve a helyi identitástudatot.

A Nemzeti Művelődési Intézet lakiteleki székházában szeptember elején második alkalommal adták át azokat az elismeréseket, amelyekkel a szervezet a szakmai megbecsülését kívánja kifejezni azon személyek, szervezetek, közösségek felé, akik magas szakmai színvonalú közösségépítő, értékfeltáró tevékenységet végeznek. A pandémia miatt a 2020 novemberére tervezett díjátadó ünnepség elmaradt, a tavaly megítélt elismeréseket csak most tudták átadni.

Férje támogatja

A mórahalmi díjazott, Kószó Mihályné Marika úgy kezdte a beszélgetést, hogy amikor 1972-ben megházasodott, a Jóisten egy olyan embert vezényelt mellé, aki mindig mindenben segítette.

– Amikor ideköltöztünk 1980-ban a mostani házunkba, elmentem érettségizni levelezőre. Mindig szerettem volna továbbtanulni, de nem lehetett, mert tanyán nőttem fel, mindig sok volt a munka. Akkor azt mondta a férjem, ha nagyon szeretnéd, akkor én mindenben támogatlak, és így is lett – mesélte.

Mai napig dolgozik

– Születésünktől fogva egy társadalmi munkával átszőtt időszakban éltünk és nőttünk fel. Az iskolában a szülői munkaközösség megbízottja voltam, ez mind rávezetett a társadalmi munka fontosságára. 1986-tól 2000-ig Ásotthalmon a fogyatékkal élők intézetében láttam el intézeti lakók támogatását társadalmi munkában, a szabad­időmben. 2000-ben megpályáztam a hivatásos gondnoki állást, hiszen 1986-tól ezt csináltam, majd miután sikerült, a mai napig hivatásos gondnokként dolgozom Ásotthalmon. Nyugdíj mellett a mai napig csinálom, dolgozom tovább, mert szeretem ezt a munkát és a gondozottjainkat. Úgy gondolom, hogy ehhez elkötelezettség, hivatástudat szükséges – részletezte Marika.

A váratlan telefon

A nyugdíjas életre áttérve a díjazott elmondta, a mórahalmi Bástya Nyugdíjas Klubba férjével támogató tagként 1997-ben kezdtek el járni. A nagy változás 2005-ben történt.

– Hatalmas meglepetés volt, szinte sokknak mondanám. 2005. május 14-én volt a nagyobb gyermekem esküvője Királyréten. Másnap délután onnan érkeztünk haza. A nagy táskával a kezemben mentem föl az emeletre, amikor megcsörrent a telefonom. A nyugdíjas tagok egy része jött össze és értekeztek egyikünknél. Azt mondták, Marika, erre most kellene válaszolnod azonnal, elvállalod-e a klub vezetését? Ez megdöbbentett, azt mondtam, hogy ne telefonon beszéljük meg, hanem akármilyen fáradt vagyok, odamegyek. Így lettem a klub a vezetője – idézte fel a Közösségépítő Önkéntes Díjjal kitüntetett Kószó Mihályné Marika.