Embernek lenni zord időkben is

– Amikor adódik alkalom, hogy apu múltját megidézzük, azonnal rohanok. Boldog vagyok, hogy nyolcvan éven túl is emlékeznek arra, milyen szerepet vállalt az oktatásban, a vásárhelyi kollégium életében – mesélte lapunknak Németh Magda, az író Németh László most 90 esztendős lánya, aki A 80 év tanúi – Cseresnyés emlékezet 1938–2018 című kötet bemutatójára érkezett a városba. Úgy mesélte: máig emlékszik, amikor édesapja az itt töltött évei­ről mesélt, Magda kisgyerekkorában sok igaz történetet hallott.

– Egyszer kérdezte, hogy szeretném-e látni, hol laknak Vásárhelyen a diákok. Akkor egy eléggé szimpla, kertes házba mentünk. Tízévesen láthattam hát belülről azt az intézetet, ami az álmot jelentette sok diáknak. Bol­­dog voltam, mert apu mindig nagyon büszke volt a tanulók otthonára. Nem szerette előtérbe helyezni magát, eszébe nem jutott volna, hogy az ő nyomán nevezzék el a kollégiumot, de tudom, nagyon örült, hogy így történt – mondta Németh Magda.

Háborús zord esztendők

Az 1938-ban alapított Tanyai Ta­nulók Otthonára a háborús években, 1942-ben különösen nehéz idők jártak. Ahogy Pataki Béla mesélte: s kezdeti évek kiszámíthatatlanul teltek. Előfordult, hogy bezárt a kollégium egy hétre, mert elfogyott a tüzelő, vagy nem jutott ennivaló. Az első tizenegy évet elképesztő küzdelmek közepette élte túl az intézmény. A háborús évek különösen nehezen teltek. Ugyanakkor az elmesélt és a könyvben szereplő történetek világosan megmutatják: a fiatal diákok zömében ugyanúgy élték a mindennapjaikat harminc, negyven vagy hetven évvel ezelőtt is, csak a történelem, a politika, a világ változott körülöttük. Németh László 1939-ben megírt, majd 1941-ben Budapesten bemutatott Cseresnyés című drámájának tel­­jes jövedelmét felajánlotta az intézmény megmentésére, amely hálából, az akkori intézményvezető, Sipka Sándor javaslatára, felvette az irodalmi mű címét. 1942-től Cseresnyés Otthonként működött. Ekkor költözött be Kis Sámuel – a ma élő legidősebb ős-Cseresnyés egykori diák –, akinek köszönhetően sok egykori fotográfia, dokumentum és emlék megmaradt.

A paléi elemiből gimnáziumba

Kis Sámuel, a még élő legidősebb ős-Cseresnyés diák Vásárhelyen a paléi elemi iskolában végzett egykor. A most 91 éves egykori kollégista mosolyogva elevenítette fel emlékeit szintén a kötetbemutató előtti pillanatokban, a Református Ótemplomban. Ahogy mondta: ma is pontosan emlékszik az érzései­re, amikor beköltözött a Holló utca 26. szám alatti épületbe a falusi tehetséggondozásnak kö­szönhetően. Akkor, ott, kicsit kez­­detleges formában ugyan, de megindult a kollégiumi élet. Kis Sámuel a Bethlen-gimnázium után az ötödik évet már Szegeden járta a háború utáni években. Úgy mesélte: szülei szerény körülményei miatt kenyérkereső szakmát akart tanulni, így elektrotechnikusként végzett, de előbb a fővárosi filmgyárban helyezkedett el, akusztikusként.

A szegényeknek is jusson tudás

Németh Magda azt mesélte, édesapja jól látta, mennyi tehetséges, tanyai gyerek elkallódik. – Akkor kezdtek dolgozni az intézet meg­alapításán, hogy a szegény sorból származókat a legjobb tanárokkal segítsék, hogy ők is be tudjanak kapcsolódni a középiskolai életbe. Sőt, érettségi után így lehetőségük legyen akár egyetemen folytatni. Ez az elképzelés akkoriban nonszensz volt, de szerencsére meg tudták valósítani. Apu boldog öt év után kénytelen volt itthagyni a várost, mert a politika minden­áron be akarta őt vonni. De a háttérből mindig is támogatta a vásárhelyi példát – mondta Né­meth László lánya.

Sorsfordító pillanatok

„A Cseresnyés jelene vállalja a múltját, a múltja a jelenbe vezetett, és hitünk szerint a múltjához és a jelenéhez méltó jövő felé hömpölyög” – mondta egykor Szathmáry Lajos tanár, író, aki a kollégium alapítója volt 1938-ban.

Lánya, az orgonaművész Szath­máry Lilla fogalmazta meg lapunknak:

– Édesapám örök példaképem, folytattam a pedagógusi munkásságát. Amikor szüleim Vásárhelyre érkeztek 1932-ben, papám megpróbálta kicsit felrázni a várost. A „Hód-tavi Helikonnak” elnevezett társaság összejárt, barátok muzsikáltak, verset mondott, énekeltek. Úgy tudom, utána más kultúrcsoportok is létrejöttek a Helikon nyomán. Bár én már Pápán születtem, édesapám itt töltött tíz évét mégis egész életemben éltem. Jöttek hozzánk a tanítványok, kicsi korom óta ott ülhettem közöttük. Az egész életemet meghatározta az ő jóságuk, emberi nagyságuk, toleranciájuk és nyitottságuk.

A felemelkedés víziója

Ahogyan felütjük a könyv lapjait, kis életek illatos emlékfoszlányai párállanak föl a múltból, nehézségek, örömök, szerelmek és huncutságok gördülnek elő a sorok mögül. És így, az emberi érzések, a lelkiség szűrőjén keresztül bontakozik ki előttünk az intézmény valódi arca. [...] A nemzet felemelkedésének víziója, az emberi értékek megmentése és átmentése csak a nagy távlatokban gondolkozó alkotó személyiségek és a mozgalmat Vásárhelyen is elindító pedagógusok vágyaiban jelent meg. Bizony a jobb élet reményében történő kitörési kísérlet nem csak a kollégium indulásánál volt jelen, még sok éven keresztül bábáskodott az intézmény a rászoruló gyerekek és családok sorsának segítő formálásában, a kollégium szellemiségét megélő tanulók személyiségfejlődésében. A tanyáról és a környező településekről hullámokban érkező volt diákok és nevelőik e történet másik oldalára világítanak rá vallomásaikban. A közösségeket formáló személyiségek fontosságára, a barátságra, a kitartásra, a segítő összetartás erejére, ahol nevelők és diákok egyaránt hatottak egymásra, mondhatni egymást is nevelték. [...] Amikor a múltat felidézzük, olyan érzésünk van, hogy megállítjuk az időt, a személyes történetek szűrőjén át pedig mintha újraélése lenne az apró élmény cserepeken keresztül az elmerült időnek, a Nagy Egésznek. A múltba fordulás, megidézése önmagunk lelkiismeretének, észrevétlen hídverés a jelenünk felé, önismeret, hogy a jövőbe forduló ember biztos kézzel ragadja meg az örökérvényű értékeket, és biztos talajra lépjen. – Szalkai László címzetes igazgató, nevelőtanár A 80 év tanúi – Cseresnyés emlékezet 1938–2018 című könyv előszavában.

Németh László 1939-ben megírt, majd 1941-ben Budapesten bemutatott Cseresnyés című drámájának teljes jövedelmét felajánlotta az intézmény megmentésére.