Katonai tiszteletadással adták át az emlékparkot

A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekara közreműködésével, katonai tiszteletadással avatták fel szombaton Kübekháza emlékparkját és vonták fel az összetartozás nemzeti lobogóját.

Az emlékpark első ütemének építéséhez idén márciusban saját, önkormányzati kivitelezésben, a falu lakóinak bevonásával és a közfoglalkoztatott munkatársak közreműködésével kezdtek hozzá és negyven urnasírhelyet alakítottak ki benne. A területet automata gyökérzónás és csepegtetős öntözőrendszerrel látták el és parkosították. Az ünnepségen beszédet mondott Dudás Ferenc hadnagy, tábori lelkész és Molnár Róbert polgármester.

– Első szavam, a hála szava, talán mondhatom mindannyiunk nevében, azért, hogy Kübekházán élhetünk. Hogy kaptunk az Istentől egy olyan falut, amely sok-sok megélt vihar után is létezik, nem elnéptelenedik, hanem a gondviselés és az itteniek szeretete, keze munkája által szépül és gyarapszik – kezdte beszédét a polgármester,

– A kérdés október 23-án és az esztendő minden egyes napjára, újra és újra az, tanulunk-e, akarunk-e tanulni a múltból, tudunk e megbocsátani, elengedni, vagy jó nekünk olyan „carpe diem” módra, csak a mának élni, ügyet sem vetve arra, hogy minden tett, tétlenség és mulasztás is magvetés – fogalmazott Molnár Róbert, majd így folytatta: a lobogó, amelyet az imént felvontunk emlékeztessen elődeinkre bennünket és figyelmeztessen arra, hogy a mi életünk is esendő.

– És figyelmeztessen ez az emlékhely arra is bennünket, hogy tiszteljük az elődeinket, akiknek az életünket köszönhetjük, és arra, hogy mi is a véges földi életünkben a legfőbb teendőnk – tette hozzá.

A résztvevők az emlékparkban koszorút elhelyezve adóztak mindazok emlékének, akik Kübekházán születtek, de nem a faluban tértek nyugovóra. Így azokra is, akik az I. és a II. világháborúban vesztették életüket és azokra is, akiket az államhatalmi erőszak otthonuk és hazájuk elhagyására kényszerített.