A világháborúk áldozataira emlékeztek – Fotók

Az emlékezőket Csepi László nyugállományú elnök köszöntötte.

– A múltat nem feledjük. Emlékezzünk azokra a katonákra, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták fel azért, hogy teljesítsék kötelességüket. A haza hívószava elszólította a családtól a nagyapát, a szerető apát, a féltve nevelt fiút mindörökre. Ám ahol ők vannak, ott örök béke van. Békesség és tisztelet az elesett katonáknak és a polgári áldozatoknak – fogalmazott, majd vitéz Gimesi István Miklós, a Történelmi Vitézi Rend megyei székkapitánya mondott megemlékező beszédet.

Felidézte többek között, hogy már a harcok elején milyen súlyos vérveszteséget szenvedett a Szegedről elindult katonai alakulatok egy része. A császári és királyi 46. gyalogezred állománya már az első isonzói csatában, 1915. június végén öt nap alatt 1750 főről 439 főre csappant.

– Ez az ezred folyamatos feltöltéssel mind a 12 isonzói csatát végigharcolta. A 46-osok doberdói küzdelmének helyén, a San Martinó melletti templomdombon állt egy magányos szederfa, amely tanúja volt a közelében zajlott, véres küzdelmeknek. Jelképpé magasztosult – mondta, majd az egykori hadtestparancsnok, József főherceg naplójából idézett, aki feltette a kérdést: „tán a mi sorsunk jelképe vagy, te szegény fácska?”. Majd emlékeztette a megjelenteket, hogy a fát 1916-ban az ezred kérésére Szegedre szállították, ma is megtekinthető a Fekete Házban.