Romos állapotban van az egykori szegedi rendőrfőkapitány sírja

– Köszönjük, hogy jelezték, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsünk, és rendeződjön a helyzet

– kaptuk meg a választ a szegedi Dugonics Társaságtól a hétvége folyamán. A társaságot és az önkormányzatot is megkerestük ugyanis olvasónk jelzése miatt, aki a Dugonics Társaság egykori elnökének és Szeged egykori rendőrfőkapitányának sírja miatt írt szerkesztőségünknek: hátha tudnak segíteni a sír rendbetételében. Szalay József és családja nyughelyéről fotókat is küldött olvasónk, amelyeket továbbítottunk: jól láthatóan romos, elhanyagolt állapotban van.

Megtudtuk azt is, hogy egy évvel korábban is küldött jelzést a társaságnak a sír állapotáról, amely azóta is sokat romlott.

Azért is kértünk segítséget az ügyben, mert bár a szegedi önkormányzat közgyűlésének 23/2018. (IX. 25) rendelete kimondja, hogy a sírról, „a temetési helyről rendelkezni jogosult személynek”, tehát jobbára a hozzátartozóknak kell, Szalay József érdekes és értékes személyisége volt egykor a városnak.

Azt nem tudjuk, élnek-e még hozzátartozók, de a sír nem úgy fest, mintha látogatná valaki. Korábbi cikkünkben is idéztük Vér Györgyöt, lapunk egykori neves újságíróját, aki a Pesti Hírlapban búcsúzott el a nem mindennapi rendőrfőkapitánytól Szalay 1937-es halála után. Írásából tudjuk azt is: a „literátus rendőrkapitány”, ahogy Szegeden emlegették, „szilárdan, keményen rendbe hozta a tiszai háromszög felkavarodott békéjét” – de akár két napot utazott egy aukcióért, ha valamely becses kézirat vagy ritka első kiadás volt kilátásban, mert szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket.

A helyi irodalmi életben fontos szerepet játszó Dugonics Társaság elnöke volt húsz éven át, rendőrségi irodájában gazdag Ady-gyűjteménye vette körül. Írt parasztdrámát Cserzy Mihállyal, és jó barátja volt Móra Ferenc, Juhász Gyula, Tömörkény István is.