Lúdtollal írtak a Márton-napon – Fotók

– Nem könnyű. A hegyét folyton mártogatni kell a tintába, ráadásul könnyen pacát ejt az ember – mondta a Szikszai-iskola nyolc éves diákja, Szűcs Zalán, miközben kipróbálta, hogy lehet lúdtollal írni. Az ujjai már tintásak voltak, de nem adta fel: lassanként felírt a lapra egy libákról szóló verset.

– A tanító néni akkoriban, amikor ilyennel kellett írni, biztosan mérges lehetett – tette hozzá, és azt is elárulta, hogy a játékos foglalkozások közül a legjobban az tetszett neki, amikor a kukoricamorzsolást gyakorolhatta.

Mindez a József Attila Múzeum Márton-napi családi délelőttjén hangzott el, ahol – mint Csengeriné Szabó Éva múzeumpedagógustól megtudtuk – minden a libák körül forgott. A kézműves játszóház célja az volt, hogy a gyerekek megismerjék az ehhez a naphoz kapcsolódó, mostanra már szinte feledésbe merült népszokásokat, illetve hogy a libákhoz kötődő hagyományos tevékenységeket is megismerjék.

Szent Márton történetében ugyanis a szárnyasok nagy szerepet játszottak: amikor elbújt egy ólba, hogy ne válasszák meg püspöknek, mert szerény emberként nem akarta vállalni a feladatot, a libák árulták el gágogásukkal.

– Az például még ma is Márton-naphoz köthető hagyomány, hogy ezen a napon libát kell fogyasztani ahhoz, hogy a következő évben az ember ne éhezzen – mondta a szakember. De egyúttal dologtiltó és időjósló nap is ez egyben. Ha Márton napján a lúd jégen jár, karácsonykor sárban poroszkál – idézte a régi mondást. És ilyenkor kóstolták meg az újbort is. Ez utóbbi persze nem volt része a múzeumi programnak, de lehetett például kukoricát morzsolni, műlibát tömni, illetve készítettek csuhéból figurákat.

– Így játszva tanulnak a gyerekek, észre sem veszik, hogy megismerkednek a népi hagyományokkal. Másként ezek teljesen kivesznének – tette hozzá.