Megalapították a Tömörkény István Civil Társaságot

Szeged tudományos, kulturális és közéletének neves szereplői összefogtak és megalapították vasárnap a Tömörkény István Civil Társaságot a Móra Ferenc Múzeum könyvtárában. Hasonló névvel az 1920-as és 1940-es években is alakult szervezet Szegeden, előbbinek Juhász Gyula is tagja volt, ám mindkét kezdeményezés elhervadt az évek folyamán. 

A társaság újraalapítását Katona András, szegedi jogász kezdeményezte. Az alakuló ülésen elmondta, egyik fő motivációját az jelentette, hogy Tömörkény születésének százötvenedik és halálának századik évfordulója sem kapott sajnálatos módon akkora figyelmet, amekkorát a Tömörkény életmű indokolt volna.

 Noha Tömörkény egész szépirodalmi életművét egy Szeged középpontja körül megrajzolt, nagyjából húsz kilométeres sugarú körben élő nép életének szentelte. Ugyanez elmondható újságírói pályájáról, valamint néprajzi és úttörő archeológiai tevékenységéről is. Szeged közszolgájaként 1904-től haláláig vezette a szegedi Kultúrpalotában otthonra lelt könyvtárat, majd a később ugyanott kialakított múzeumot is. Tömörkény István a nagyon gazdag magyar irodalmi panteon egyetlen olyan lángelméje, akin senkivel sem kell osztozniuk a szegedieknek.

A társaság 32 alapító taggal alakult meg, örökös tiszteletbeli elnökének Apró Ferenc helytörténészt, ügyvivő elnökének pedig Katona Andrást szavazták meg. Mellette az elnökség tagjává választották Horváthné Szabó Éva, a Tömörkény Gimnázium korábbi igazgatóját, Tóth Sándor László történészt, Nátyi Róbert művészettörténészt és Kakas Bélát, a megyei közgyűlés korábbi elnökét. 

A társaság Tömörkény István szegedi kultuszának feltámasztását tűzte zászlajára, a fő célok között a Tömörkény-kutatások és a témában megjelent kiadványok támogatását, Tömörkény egyetlen, Barlanglakók című egyfelvonásos színdarabjának újra előadását, emléktábla elhelyezését és egészalakos szobor állíttatását említették. A társaság tiszteletbeli elnöke a Tömörkény-bibliográfia megalkotását szorgalmazta, amely kapcsán a város szégyenének nevezte, hogy az a mai napig nem teljes.