Hetvenévesen is focizik a diákokkal

1974-től 2014-ig napra pontosan 40 évig tanítottam itt kezdetben matematika–fizika szakos tanárként, 1976-tól osztályfőnök voltam. Tizenegy osztályt búcsúztattam. Később 15 évig vadászati szaktantárgyat tanítottam, átképeztem egy kicsit magam – kezdte a beszélgetést az Al­földi Agrárszakképzési Centrum Bedő Albert Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium egykori tanára BörcsökJózsef, aki a mai napig visszajár az iskolába szerdánként a már hagyománnyá vált tanár-diák focimeccsre. 

Pingponggal indult a futballkarrier 

Börcsök József életében mindig meghatározó volt a sport. A szentesi Pollák Antal Műszaki Szakközépiskolában pingpongozott. – Aztán amikor bekerültem a tanárképző főiskolára, ott volt egy elég jó futballcsapat. Négy évet ott játszottam, 1970-től 1974-ig. A megyei má­­sodosztályban játszottunk. A legszebb eredményemet ott értem el. Az országos egyetemi és főiskolai bajnokságban két NB III.-as csapatot kiverve bekerültünk a négyes döntőbe, ahol egy NB II.-es csapattól, a Szarvastól kaptunk ki. 

Foci és vadászat: Lőni mindkettőben kell 

Amikor a Bedőben kezdett ta­­nítani, 1974-ben eligazolt az Ásotthalomba, ahol 12 évig focizott, 11 évig a csapat kapitánya volt. – Benne voltam a fociban, jó kis csapatunk volt. Edzősködtem még három évet utána itt, Ásotthalmon. Abban gondolkodtam ugyanis, hogy a futballban edzőként dolgozom tovább, de olyan csalódások ér­­tek, hogy elfordultam a focitól, és azóta vadászok – mesélte futballkarrierjéről. Lőni végül is mindkettőben kell. 

Évtizedes múltja van a tanár-diák meccsnek 

A tanár-diák foci a Bedőben több évtizedes múltra tekint vissza, népszerű a diákok és a tanárok körében is. Börcsök József a kezdetek, 1974 óta rendszeres résztvevője a mérkőzésnek, amiket mostanában szerda esténként tartanak. Csak akkor hagyott ki egy rövidebb időszakot, amikor keresztszalag-szakadás miatt megműtötték. 

A szerdákat már nagyon várom. Fantasztikus dolog, amikor azt látom, hogy hiába érkeznek fáradtan a kollégák, senki sem úgy távozik. Soha nem rohan el senki, leülünk utána beszélgetni, és mindenki jobb hangulatban megy haza, mint amilyenben érkezett. A sportnak van egy ilyen hatása is – magyarázta.

Már nem fordul, hanem kanyarodik 

A gyerekek partnerek, érzem, hogy vigyáznak rám, elkerülik az ütközést. Nyilván tudom, mit kellene csinálni, csak már nem bírom. Szokták mondani, hogy nem fordulok, hanem kanyarodok, aztán a hátát sem látom a fiatal, tizenhét éves srác­­­nak, úgy elrobog mellettem. Az ember próbálja rutinnal, helyezkedéssel pótolni a sebességet. Ameddig bírom, eljárok – tette hozzá. 

Élete részévé vált a Bedő

2013-ban, nyugdíjazása előtt egy évvel, az iskola fennállásnak 130. évfordulója alkalmából kiadott Életutak, történetek című kötetben így ír pályájáról Börcsök József: „Sokszor sokan megkérdezték már, mi az, ami engem most már várhatóan 40 évig idekötött. A válasz sokkal egyszerűbb, mint azt gondolnánk. Azért, mert megszerettem itt dolgozni. Megszerettem az iskolát, megszerettem a munkát, a kollégákat, munkatársakat és a diákokat. Az életem kiszakíthatatlan részévé vált ez a hely és az itt eltöltött 40 év, eddigi életem kétharmada.”