Tárogató az ország tetején

Meggyőződésem, hogy életünk egy része véletlenek láncolata, a világ pedig nagyon kicsi. A bedős nomád erdei vándortábor negyedik napjának reggelén a szállásunkhoz közeli, 955 méter magas Galya-kilátónál kezdtük a napot. Lefelé tartott mindenki a kilátóból, amikor egy idősebb úr lepakolt az épület tövében, felállította kis székét és játszani kezdett egy tárogatón. A bedős diákok egyre többen állták körül és hallgatták a művészt, aki megőrült a közönségnek és kiselőadásba kezdett.

A bátonyterenyei Köböl Gábor elmondása szerint a régi magyar hungarikum, a tárogató megmentésére gyűjt, majd a régi fúvós hangszerekről tartott rögtönzött bemutatót. Népi furulyán eljátszotta a magyar népmesék zenéjét, meghallgattunk egy részletet a János vitézből és természetesen a Székely himnuszt. Megilletődötten álltunk a nagy csöndben, majd amikor szóba került, hogy az egyik diák makói, kiderült, hogy a művész címerkészítő mester is. Néhány éve, 2015-ben ő készítette el azt a nagyméretű címert, ami a tetőszerkezet felújításakor került a makói Galamb József Mezőgazdasági Szakképző Iskola homlokzatára. Hát mi ez, ha nem annak bizonyítéka, hogy kicsi a világ és benne sok minden a véletlenek láncolatának eredménye?